A jó főnök mindig aláz, főleg a vevő előtt

Szerintem nem kellene alázni a dolgozót, akármekkora nagyfőnök is legyen valaki, sőt...

Történt velem ma, hogy egy kedves barátnőmmel találkoztam. Bementünk a közeli plázába, hogy ő cipőt vegyen, s aztán egy pár falat mellett beszélgessünk. 
A gyorsétteremnél beszélgetve vártuk, hogy sorra kerüljünk. 
Egy mosolygós fiatal fiú volt a pénztárnál, kedvesen viselkedett. Gondoltam is magamban, hogy a gyorsétteremekben ritkán lehet ilyen kedves dolgozót látni. 
Amikor fizetett volna a barátnőm, a srác kérdezte, "nincsen véletlen apró?" Volt, és még lett volna.
Barátnőm azonnal fel is ajánlotta egy ezresért tud adni kétszázasakat. A fiú szeme felcsillant, de elbizonytalanodott. 
- Mindjárt megkérdezem szabad-e. - ezt annyira nem értettük, de oké, itt biztos így szokás. Mire szegény fiú visszajött, szemmel láthatóan, kapott odabent, amiért beváltana aprót.
- Sajnos nem válthatom be, pedig jól jönne az apró, de ez van.
Én kerültem sorra, voltak kétszázasak, így azzal fizettem, mert kellett a srácnak az apró.

Erre nagy dirrel- durral előviharzott
egy kissé idegbetegnek látszó,
igen fontos hölgyemény,
és előttünk kezdte osztani a fiút,
"hogy ezt, nem lehet!", meg "mit képzelsz!", "mutasd mennyi apród van!".
Szegény srác, hebegett,
hogy volt kettő darab 200-as érme,
és most kapott a másik hölgytől hármat,
de nincsen több.
Annyira sajnáltam a fiút.
Komolyan mondom.
A főnök pedig osztotta tovább.
Emberi hangnemben ezt nem lehetett volna?
A vevők előtt kell alázni?
Sikerült a srác arcáról lemosnia a mosolyt. 

Barátnőm gyorsan odavetette:
- Szegény fiú! Most mondd meg, mit nem tesz egy kis hatalom egy ilyen mitugrásszal? Muszáj volt ezt? 
- Rendes főnök aláz, s mindezt a vevők előtt teszi. Igazi kockaagy. - nyugtáztam én is.
Szánakozó pillantásokat vetettünk a mosolytalan arcú fiúra.

Az asztalnál megbeszéltük, hogy milyen kis kedves volt a fiú, de ez a picsa?! 
Amit nem meséltem el a barátnőmnek, de most megteszem, az az, hogy tudom mit érzett szegény fiú. Én is voltam nagyon is hasonló helyzetben.

Úgy 18- 19 éves (szinte kislány) koromban,
én is dolgoztam olyan főnök "keze alatt",
aki élvezte, ha alázhatott a vevők előtt.
 
Emlékszem, kb három hónapja
dolgoztam a boltban,
és a befőttes gumikat nem találtam
(előtte sosem adtam el),
a főnökasszony üvöltött velem,
hogy "ennyit sem tudok!".
A vásárló akkor letette a pultra amiket addig kért, elnézést kért,
hogy ő nem hallgatja ezt a gonosz nőt tovább,
és kiment.
A többi vevő (hiszen a kis bolt tömött volt), 
nagyon kellemetlenül érezte magát.
Megkértem a főnökasszonyom, ne kiabáljon, inkább mondja meg,
hol találom a befőttes gumikat.
Mondanom sem kell, inkább tovább osztott, mintsem segítsen.
Otthon pedig sírva meséltem el mindent. Edződött a lelkem, de a történtek után sosem mosolyogtam, amikor a főnök asszony bent volt, ugyanis rájöttem,
nem szereti, ha kedves vagyok.
Lassan húsz év távlatából is
összerándul a gyomrom.

Szóval, a jó főnök ilyen, és ehhez hasonló módszerekkel radírozza le a mosolyt a dolgozó arcáról.
Elárulom, így a negyven felé közeledve sem jöttem rá, arra, hogy mindennek mi értelme?
Miért lesz attól nagy hatalmú főnök valaki, ha alázza a beosztottat? Valaki, könyörgöm magyarázza már meg!

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay