Kicsit elúsztam mindennel. Az írással, a házimunkával, a gyógytornával és még sorolhatnám órákig, hogy mivel. ám meg kell mondjam, hogy sosem volt szebb tavaszom.
Ilyen csendes Húsvétunk, ennyi együtt töltött percünk, ilyen sok nevetés, ölelés, reggeli összebújás. Talán még akkor sem voltunk ennyit, ennyire együtt hárman, amikor még nem került be a kisfiam az oktatás sűrűjébe. Az ovis évek alatt is maximum ketten bújkáltunk reggelente, most apa is velünk volt.
Vicces, de a babahaj illat, minden reggel ott volt az orromban. Fél nyolc-nyolckor ébredtünk, átmászott hozzám a gyerek, és ha apa home-officolt, akkor őt is visszahívtuk, a franciaágyra bújkázni.
Olyan jó volt, a finom gyerek-puszi, viccelődés, majd a levezető csikizés.
Az utóbbit addig élveztem, míg a két srác össze nem fogott ellenem, mert apa elárulta nagy titkom, hozzám sem kell érni, s máris csiki-frászt kapok. A titkom elárulását követően, mindennap én voltam az, aki menekült. Mindennap, kilenckor kezdtük a tanulást, voltak nehéz napok, sok leckével tananyaggal. Húsz perces szüneteket tartottunk, ekkor csak játszott, én pedig igyekeztem utolérni magam mindennel. kisebb nagyobb sikerrel.. mondanom sem, hogy inkább kisebb volt az a siker, mintsem nagyobb.
Ilyen nyugodt Húsvétom sem volt sosem. Anyósom szülinapja Húsvét időszakára esik, ilyenkor menni kell, mert Nyuszulunk, menni, mert Gábor nap van, menni, mert szülinap van... Idén a kérdés elhangzott, "akkor tényleg nem jöttök?" - nem! Szóval, nem volt sem "menni", sem "kell".
Nem volt egyszerű az otthonoktatás, nem véletlenül kaptunk mi szülők, egy elismerő oklevelet a tanító nénitől. Minden tanító nénink hosszasan köszönte meg a munkánkat, a támogatásunkat, mi is nekik. Minden nehézség ellenére, azt hiszem, annál többet adott a karantén a korona vírus, mint amennyit elvett.
Nehéz, hogy aput és anyut nem ölelhettem, és egy darabig nem is lehet - hiszen a vírus velünk van. Fájó szívvel láttam, hogy a gyermekem mennyire szenved, hiszen anya-apa, nem a barátai, nem a tanítói, nem az a flottul működő közösség vagyunk mi neki, mint az, amit kapott szeptember eggyel.
Minden igyekezetünk ellenére, nem tudtunk mindent megadni neki.
Kicsit elúsztam mindennel, de cseppet sem bánom.
A maszkot utálom, a gyerek is, a férjem is. Marad a lelkünkben a rossz érzés, hogy mennyi ember lett áldozata a vírusnak, maradnak fájdalmak, de kell a jót is meglátni. Azt a jót, amivel kezdtem ezt a bejegyzést. A közös pillanatokat. A sok nevetést, matematika szöveges feladat nem értést...
Én hiszem, hogy sokaknak adott némi pluszt ez az időszak. És hiszem, hogy a sok veszteség ellenére, mindenki megtalálja a jót.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek forrása: Pixabay - sathyatripodi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése