Talán most sokan fognak utálni, vagy soha többé felém sem kattintani.. Megeshet az is, hogy elhangzik megkönnyebbült sóhajjal kísérve: "Nem csak én? De jó!"
Most úgy érzem mégis meg kell valljak valamit:
Soha nem láttam egy Star Wars filmet sem.
Kérem, én próbálkoztam. Komolyan. Az egyik ilyen nekiveselkedésem még kislány koromban történt. Úgy 4-5 éves lehettem. Este videokazettáról néztük otthon, micsoda őskor, videolejátszó.. Az elején fantasztikus az a zene, és a csillagok, meg a szöveg, amit anyu olvasott hangosan: "Valamikor réges régen..." , igen réges régen történt.. :) Aztán fura dobozok repkedtek, és számomra értelmezhetetlen külsejű alakok magyaráztak. Szégyen, nem szégyen, bennem ennyi maradt meg. Mert elaludtam.
Nem az én hibám, pont elfértem a fotelben keresztben, és olyan öblös és kényelmes volt.. Én pedig még nagyon pici gyerek.
Emlékszem Pisti az oviban regéket mesélt és lézerkardozott, irtó menő volt ettől, itt el is döntöttem, ez fiús dolog. Innét az első tény: van benne lézerkard. :)
Valahogy nem maradt maradandó élmény anyu hangján kívül az egész sztori így hanyagoltam az elkövetkezendő évek folyamán.
Jött a tini kor, az uncsi - ma már bánom felnőtt fejjel, dédikék.. óóó..- rokonlátogatások, karácsonyi és húsvéti ünnepek. Így lázadásunk idejében szegény Dédi mamámra ráaggattuk - Te jó ég! pimasz kis tinik voltunk! - a Yoda nevet.
Talán a nővérem volt az egyedüli, aki tudta is ki az, és mit csinált ez a Yoda.. Én spec. kép alapján pont olyannak láttam, mint a fent említett rokont.. Szerettem dédikémet, mert ő tanított meg mindenre, amit ma a virágokról tudok - örök hálám érte.
Aztán, amikor anyu a teljes nevünkön valamelyikünket szólította - ajjaj azt hiszem, nem kell a teljes név jelentőségét bemutatnom - a többi "kisszobában" maradó gyerek: "Az erő veled van!" mondattal röhögve kísérte anyakönyveztetett nevét meghalló testvérét..
Aztán jött a nagy mozifilm, egy kissé nyálas ifjú színésszel - nem értem miként, és hogyan csinálta, de a csajok szívét megdobogtatta - Hayden Christensen, megvallom ezt is töredelmesen, sem leírni sem kiejteni nem tudtam a nevét, így számításban sem jöhetett a srác. Mert veszem azt pl álmaiban (ismétlem: álmaimban) megkérte volna a kezem, és én válaszolom:
- Igen, 'Krisztyensszen'! vagy hogy a tökömben mondjam?! - Áh, emiatt el volt vetve a film is.. Ezt valameddig láttam, de nem igazán kötött le, így bevonultam a szobámba mást ténykedni, hiszen nem fértem el a fotelben keresztben..
Igazából maradandó nyomokat hagyott bennem Artu Ditu, a kis édes robot, aki annyit káromkodik, hogy végig kifütyülték a szinkronban.
Itt is egy vallomással tartozom, punk éveimből már pontosan nem emlékszem valamelyik punk zenekar "szartúdítónak" nevezte, és egy pillanat erejéig viccesnek találtam (sorry, de úgy 12-14 éves lehettem).
Ráadásként pedig a szőke fejemet teljesen összekeverték: Az első rész, nem az első rész, az apja, neki az apja valójában, és negyedik epizód, nos az a hányadik is??? Köszi, én itt feladtam.
Aztán, sokszor használt hasonlatunk a családban, ha nincsen borotva kéznél, marad a hosszú naci és rejtett "Csubakka"...
És maradtam a szépen hangzó, sokat ismételgetett méltán híressé vált mondatnál, azért szerintem mindenki sejti, kedvencem a német :D
Elnézést kérek minden elszánt rajongótól. Azt hiszem ideje volna megnéznem, hátha így felnőtt (bár, be nem nőtt fej-lággyal), talán érdekelne, talán lekötne. Némi esélyt látok arra is, hogy az időrendi szálat ki tudnám bogozni..
Azért még egy vallomás, így a végére: Leila hercegnő frizurájára emlékeztető hajviseletem már volt - ha másért nem, ezért ne bántsatok kedves rajongók!
Az erő legyen veled!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay , Videó: Youtube
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése