Nem egyszerű a mi esetünk a fogászattal sem.
Ugye az emberek többsége úgy van vele, talán mint mi is, hogy nem mindegy kivel csináltatod meg a fogad, a nőgyógyászati rákszűrésed, a szemvizsgálatod, a neurológiai vizsgálatod és még sorolhatnám..A mai mondhatni szétvert, leamortizált stb. egészségügyben nem találsz jó fogorvost az SzTK- ban.. De itt és most leszögezem, szerintem orvosa válogatja a gyógyítás és ellátás minőségét.
Ugyanis az én időmben, amikor még gyerek voltam (hej de régen is volt) találkoztam jó, és rossz fogorvossal is. Volt egy néni, ő tudott tömni, fúrni, faragni, csiszolni, nyál-szívni, és volt egy bácsi, no az nem tudta mindezt. De ez nem csak nálam, hanem a többi gyereknél is gondot okozott. Biztos emlékszik még mindenki a csoportos fogászat, orvosi vizsgálat és első röntgen élményekre..
Röntgen = kukkolás. Vagy éppen ott van az éves orvosi vizsgálat (szuri), ahol takargatod magad a fiúk elől, mert futószalag van kérem, vagy épp betegen otthon maradsz, ugyanis hirtelen fellépő "megtudtamhogydokilesz" betegséget kaptál.. És nagyon menő volt a fogászat, ahol direkt zsepit tömtünk kijövetelkor a szánkba, mondván: "Ezt tette, hallottad a fúrást?!" - hogy a másik megijedjen, megsúgom, ez mindig bevált. :D
Szóval, most, hogy ilyen szuperül elkanyarodtam jó szokásomhoz híven.. a fog-dokinkhoz igyekeztünk aki magánorvos, időponttal. Mi Dél- Budáról megyünk a XIV. kerületbe. Ez kb. olyan, mintha Madagaszkárról szeretnél eljutni Alaszkába sárkányrepülővel, bízva a jó széljárásban. :)
Mi is bíztunk a forgalomban, mert forgalom, az volt.
Azonnal az új gyerek autósülésünket is kipróbáltuk, Pukis kényelmesen belehuppant, beszíjazni is egy álom volt.. komolyan, ez nem vicc!
Aztán útnak indultunk. Vittünk magunkkal úgy három- négy napi hideg élelmet, egy karton ásványvizet, némi tűzifát.. Ha netán leesne a hó útközben, átülünk egy másik autóba.. Olyan kis "kirándulós- nagy- felkészülős" hangulatban indultunk el.
Hungária körút, délelőtt tíz óra. "Fékez, kuplung, kicsi gáz, lépésben, fékez, kuplung, kicsi gáz, lépésben" manőver közben, hátranézek, mert gyanúsan csendben ez a gyerek, semmi megszokott motivációs mondat tőle: "Apuszika, ne togyogj!" "Apuszika, csapj a lovak közé!" "Apuszika, taposs a gázra!" "Anuszika, szólj Apuszikára, sietek!" Ebből gondolom mindenki rájött apucika a sofőr, én pedig a kocsi parancsnok. Eléggé sápatagon ült ott beszíjazva.., s amint visszafordultam, hogy nézzem, mily sebesen haladunk..
Apa megszólal: - Pukis Hányt.
Se félreállni nem tudsz, se megfordulni, se semmi.. Ülés felavatva.. váltóruha egy szál sem.. pelenkák, azok vannak.. körbepelusoztam, törölgettem, törlőkendőztem a gyereket, utasításomra apa 1000 fokra fűtött, ablak picit lehúz, hogy némi "ne az a szag" legyen a kocsiban.. Közben vigasztalás ezerrel.. Hol a gyereket, hol apát.
Mázlink volt, mert kb 10 perc múlva megérkeztünk. Gyerek kivesz, ráad kabát, bevisz váróba, levesz pulcsi, ráad anya pulcsija, visszarohanok a kocsihoz, ülés sterilizálás törlőkendővel. Szerencsére a nadrág csak kis mértékben lett "olyan".
Míg szétfúrta faragta az agyamat is a doktornéni, felocsúdni sem volt időm, és megijedni sem a szerkentyűktől.. a fúró hangja mellett kagylóztam ki a váróba, hogy mit csinál a Kapitányom apával. Lázas- e, fetreng- e már a rozsszúléttől. Időm nem volt felfogni a kontakt pont, ínygyulladás, és "kicsit magasabba tömés" szakkifejezéseket.. Csak tátottam a szám, köptem, öblítettem. Majd nyugtázva hallottam meg a gyermeki kacajt és játék hangokat a váró irányából. Azért reménykedtem ősanyai- ösztön hallásomban, hogy az az én gyerekem kacagása, és nem valaki más porontyát hallucinálóm a közeli játszótérről sajátomnak.
Hazafelé zökkenőmentes utunk volt. "Az a szag" 1000 fok fűtés és kissé lehúzott ablak mellett, egész kedélyes légkört teremtett nekünk.. Áldottam az agyam, hogy csokoládés sütit evett a gyerek reggelire kakaóval, és nem kolbászt töpörtyűvel. :)
Az egészben egy valami jó volt, azon kívül, hogy némi csöpögős ősanyai szeretettel kijelenthetem: együtt voltunk.. Nos ezt tudom überelni:
Végre, életemben először nem volt időm félni a fogászattól. Köszönöm kisfiam! :)
(azért legközelebb, ne ilyen módon tereld el a figyelmem)
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése