2016. január 17., vasárnap

Csalódás - az önvád művészete





hope-pinkanyu

A csalódás nem más, mint a saját hibánk.

S hogy miért? mert többet gondolunk többnek érezzük többnek akarjuk tudni, mint ami valójában.

Vegyük alapul elsőre a szerelmet.

Többnek érezzük, mert mi éljük meg, mert magával ragad a hév, a vágy, a remények, a beteljesedni látszó álmok.
Pedig nem is olyan biztos, hogy az érzés kölcsönös. Vagy nem hűl ki, azaz nem is olyan nagyon halhatatlan ez a szerelem. Néha elég egy másik nő, vagy férfi s már nem is ugyanaz. Egyfajta csalódás az elhidegülés, a reménykedés pedig egyenes út a csalódás felé. Akkor sosem szabad álmodni, reménykedni?

remény-pinkanyu

Talán a társadalmi elvárások miatt alakul ki ez a remény, hiszen úton-útfélen azt kérdezik "Hát, még nincsen udvarlód?" "Mikor mész férjhez?" "Mikor jön a baba?" "Még nem nősültél meg?"

A férfiakon is hatalmas a nyomás. Ezt innét mondom a női szemem mögül. Látom, sok reménnyel lelkesedéssel vágnak bele egy-egy kapcsolatba, aztán "Rózsaszál" gondol egyet.. és megcsalja.. :(T

Megfelelni az elvárásoknak. Talán ez az ami miatt elkeseredünk az első iskolai rossz jegyen, csalódunk az első szerelemeben. Hiszen nem csak a környezetünknek vannak elvárásai, hanem magunknak is önnön magunkkal szemben. Elképzelünk egy életet magunknak - amit nevezhetünk jó osztályzatnak a suliban, vagy szerelmes ábrándozásnak - aztán nem úgy sül el. Nem azzá válik amivé szerettük volna.

Azt hiszed alkotsz valami jót, valami nagyot., vagy épp humorosat. Akár valami megmozgatót.. aztán csend, néma csend, és nem történik semmi..

Akkor ki a hibás? azok, akik nem reagáltak? vagy azok, akik nem akarnak falakat rengető dolgokat?

Ki a hibás? Akiknek adni akartál, de nem kellett nekik? Vagy te magad, mert azt hitted adhatsz?  és ez valójában nem volt igaz..


reménytelen-pinkanyu

Napok óta ilyen gondolatok cikáznak a fejemben, mert adni akartam, magamból, és valahogy nem az lett, nem olyan, és nem annyi.. akkor ki a hibás?

Én, mert a mackósajt és a brummogás.. no, és annak a visszhangja..

Kizárólag én vagyok a hibás. Önvád. Kérem alássan, ez is egy művészet.

 

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu


Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK



 Képek: Pixabay

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Amikor a halálból jöttem vissza - Pink lelkem tükre

  Sokszor azon kapom magam, hogy mosolygok. Csak úgy, látszólag különösebb ok nélkül.