Magányosok(k)

 Sok szinglit ismerek, és hosszú- hosszú éveken át, magam is szinglinként éltem meg minden Valentin napot. Ez tényleg komolyan így volt...

Senki férfiember nem volt mellettem, hogy fogja a kezem.. mélyen a szemembe nézzen, és így szóljon: "I love you baby!"
Na jó, kissé magyarosabban is szólhatott volna, tuti beérem azzal is. :D

Aztán teltek múltak az évek, és 27 évesen, már nem érdekelt. Elkönyveltem, maradok vénlány. Ok, tudtam, ez maradi kifejezés.., de akkor is. Nem tudtam jobban definiálni. Ugyanis bántott a dolog.
Persze, voltak pasik az életemben, jöttek, aztán két lábbal rúgtam őket ki. És mindig valahogy úgy sikerült, hogy a magányosok(k) klubját erősítettem karácsonykor, újévi bulikon, Valentin napon..

14 éves lányként álmodtam, majd vörös rózsát kapok, ha elég idős leszek akkor csillogó jegygyűrűt, és hatalmas romantikus-nyálas-filmes csókot.. 

Valahogy sosem jött össze.. Szomorúan ültem és néztem a sok boldog párt, amint andalogtak a februári szerelmes napon kézen fogva. Gondoltam: "Biztos boldogok".

Mindig sokkot kaptam, amikor kidobtam -ezt így értsd, nem voltam elnéző típus- egy manust az életemből, és ráeszméltem: "Basszus Valentin nap, te tök! megint egyedül gubbasztasz majd!!"
Aztán már nem is érdekelt, hogy kirakatként legyen mutogatni való férfi egyed mellettem, kissé "kaktusz" lettem. Volt aki meggyanúsított: "Meleg vagy?", de már ez sem érdekelt. Adtam magamra, mert imádtam sminkelni, szépnek lenni úgy általában véve..

27 évesen elmondtam magamnak: "Annyi pasival szúrtál ki anyukám, hogy így büntet a sors, nincs senkid, nem is lesz, vénlány leszel örökre. Nuku esküvő, nuku gyerek."
Lehet most bolondnak nézel, de kommunikációban jó vagyok, magammal is.
Néha kimondom magamnak hangosan a tényeket, hogy el is tudja őket fogadni. Egyébként megsúgom, nem rossz terápia.

Aztán jött a FÉRFI. Ő, a nagy betűs Ő. Amikor megpillantottam senki mást nem láttam, csak az ő szemeit. És nem volt kigyúrt, nem volt szőke, még csak lovon sem közlekedett.

Szimplán egy olyan férfi volt, aki érdekelt. Aki mellett biztonságban éreztem magam. Aki mellett jobb ember lehetek. Aki éreztette, hogy szeret minden hibámmal együtt. Aki elfogadott, akit elfogadtam. Akivel nem akartuk egymást megváltozatatni, összecsiszolni...  Aki megérdemelt engem, s én őt.

Lázban voltam minden nap (a mai napig) nem kellett hozzá Valentin, Bálint semmi mondvacsinált "lávli" ünnep..

Lett közös vágy, álom, cél, élet, nagy nehezen gyermekáldás.
És lett egy olyan Valentin napom, ami nem a látszat pasi- nő kapcsolatról szólt, nem is a szokványosról (nagy szerelem, és érzelmek meg minden), hanem egy szívhangról. A közös gyermekünk szívhangjáról: 2012. 02. 14. ♥

Szóval Hölgyeim! Félre a sokkal, a magánnyal, az önsajnálattal! Kezdj élni, hinni, önmagad lenni. A megalkuvásoknak és a látszatkapcsolatoknak vess véget, és keresd azt, aki mellett boldog lehetsz. Aki mellett az lehetsz, aki vagy!

Sok sikert, kívánom, ne csak Valentin napon legyél szerelmes!

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

kép forrása: wall.alphacoders.com