Apukám, Szerelős Papa egy különleges ember.
Képzelj el egy jó 180-185 cm magas vállas férfit. Akinek nagyon kedves a mosolya. És a hagyományok híve.
Gyerekkoromban a húsvét nálunk mindig nagy ünnep volt. Nagyon vártuk. Ugyanis a csoki mellé mindig kaptunk valami apróságot. Valamit aminek mindig nagyon örültünk.
Épp főztem a sonkát, és eszembe jutott a gyermeki izgalom, amilyen hévvel vártuk a sonka illatát, ami az egész lakást belengte.
Amikor kivettem a sonkát a papírból PukiKapitány átszellemült arccal mondta : "Hűűű de szupej! De jó" - igaz picinyem nem eszik belőle egy falatot sem, túl húsos alapon.. :D
De azért az a tiszta csillogás, amint fölé hajolt a sonkának, ott ragyogott a szemeiben. A gyermeki izgalom. Érzi különleges ez a sonka.
Anyu értett nagyon a sonkafőzéshez. Apu pedig.. nos, ő a pantomimhoz. :)
Ugyanis van a húsvéti nagymise, amikor áldást oszt a Pápa. Urbi et Orbi, jaj, nekünk mindig meg kellett várni, apu szaladt ki az erkélye, kezében a sonkával. (4. emelet jó belátható erkély- biztos volt közönség is) Tartotta a feje fölé a sonkánkat, amit mi baromi éhesen vártunk az asztalnál ülve, és mosolygott be az ablakon, miközben várta rá a Pápa áldását.
Amikor kisebbek voltunk csodáltuk, hogy micsoda áldás elkapó apukánk van, aztán szemtelen tiniként már türelmetlenül mondtunk a magunkét:
"Áldott már minden, hozd be éhen halunk!"
Anyu is rázendített néha: "jó van apuka, ne bohóckodj már!"
És dőltünk a röhögéstől. Egyszer még ki is zárta a sonkákat, mert az áldást várta rá.
A mi imáink is meghallgattatott, mert egy galamb se csinálta telibe.. :D
Egyszer elvettük tőle a sonkát és kizártuk az erkélyre. :)
Jaj, boldog gyerekkor! Milyen messze ringasz már emlékem bölcsőjébe!
És ma a legjobb sonka-pantomim művész, itt ült és együtt emlékeztünk a régi szép időkre!
Élj úgy, hogy legyenek emlékeid, melyekre visszagondolhatsz, melyekből erőt meríthetsz!
Hányszor gondolok rá, amikor csodálatos kilátásom volt apukám erős nyakából az UFO-s előadásra,és hányszor emlékezek vissza a régmúlt békés időkre, amikor apu lábára lépve táncoltatott a "Felkelő nap háza"-ra. Vagy épp pacikásat játszott velem?
És anyu haja, jaj istenem megannyi tupír és fonat díszítette a frizuráját. És én elégedetten néztem a "művem".
Az élet csodálatos. Az én gyermeki létem kisfiamban ismétlődik, és Szerelős Papa pantomimja, nos, azt nem vállalom be.. :D
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése