A Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom mai SzuperMamija Encsi.
Encsi 22 éves, boldog, kiegyensúlyozott anyuka. Zsoltika 18 hónapos, szülei szeme fénye.
Nem könnyű a családi életük, de az igaz szerelem mindent legyőz, mintha egy Disney mese szereplőivel beszélgettem volna...
A szép hercegnő, a herceg, és az igaz szerelem gyümölcse. Persze, mint minden mesében, itt is van mit legyőzni. Encsivel beszélgettem:
Igazi szerelem a tiétek. Akár a a romantikus filmekben, vagy a Disney mesékben. Így képzelted kislányként?
Igen teljesen mesébe vagy filmbe illő a mi szerelmünk... Persze vannak viták, de hol nincsenek? Mindig meg beszéljük őket, és aztán rá jövünk, hogy felesleges volt az egész.
"Kislányként is mindig arra vágytam, hogy egy olyan barátom vagy férjem legyen aki meg ért és támogat! Bármiről is legyen szó. És igen, nekem pont ilyen van!"
Mondtad, hogy Zsoltika, nem tervezett baba volt, mégis hatalmas örömként élted meg. Miként fogadta a család, a közvetlen környezeteteket?
Anyukám, testvéreim és nagyon örültek a nagyszülők is. Páran megjegyezték, hogy fiatal vagyok, miért nem inkább a bulizás, hogy most vagyok fiatal, de engem mindig is hidegen hagytak az ilyesmik.
A rossz indulatúakkal pedig nem foglalkoztam mivel az én életem és nem az övéké.
Mesélted, hogy édesapád 16 évvel ezelőtt elhunyt. Akkor még kislány voltál, miként élted meg?
Nagyon nehezen. Igaz, kislányként nem tudtam mi történt az én apukámmal, de emlék foszlányok mélyen meg maradtak bennem. Édesanyám mesélte, hogy kint az udvaron sírva kerestem apukámat. Mai napig nehéz ezt el fogadnom, hogy miért? Miért pont ő? Miért olyan fiatalon? Egy űrt érzek amit senki és semmi nem tölthet be...
Várandóságod alatt sok stressz ért, miért? Miből eredt a stressz helyzet?
Hát, sok minden. ..itthon is sok összezörrenés történt, ill. párom családjával is volt összetűzésem. Én olyan természet vagyok, hogy egy ideig tűrök, de utána robbanok. Nagyon tartottam attól, hogy nehogy baja legyen a kisfiamnak. De szerencsére nem történt semmi gond.
Párod mennyire tud segíteni a mindennapokban, a baba körül, kiveszi a részét, vagy nógatni kell? Van más segítséged?
Párom, amikor nem dolgozik, sokat segít. Egyáltalán nem kell noszogatni, ha kell pelusoz, átöltöztet, fürdet.. szóval, segít ahol tud.
Minden embernek van rossz napja néha neki is szokott. De kinek nem?
Anyukám is nagyon sokat segített/segít az első időkben. Csak az ő, és a párom véleménye számított. De a testvéreimre is számíthatok. :)
Milyen volt Zsoltika első szülinapi bulija?
Huhh... Nagyon izgultam, hogy minden jó legyen. Előtte egy hónappal már megrendeltem a tortát a nagy napra. Egész nap díszítettünk. Párom estig dolgozott, meg vártuk őt.
Zsoltika imádta a színes lufikat! A tűzijátékot! És mi meg le voltunk döbbenve, hogy milyen eltelt egy év. ♥
Tudtál szoptatni? Miként élted meg a szoptatást? Mi a véleményed a nyilvános szoptatásról?
A kórházban nagyon jól ment, és imádtam, ha lehet ilyet mondani. Itthon is sikerült. Zsoltika egyik délután annyira félre nyelt, hogy ellilult. Nagyon megijedtem, le sem tudom írni mennyire. Sajnos estére már nem volt tejem. Hiába tettem rá, hiába ittam teát, nem jött vissza.
Ez számomra fájó pont.
Nyilvános szoptatásról a véleményem, hogy nincs vele semmi gond. A világnak van gondja ezzel, bár nem értem, miért?
Van családi hagyomány a kisbabákat illetően?
Nem tudom kinél, hogy szokás de nálunk, akár kisfiú, akár kislány, csak fehér ruhába hozzuk haza a kórházból. :)
Anyósoddal milyen a kapcsolatod?
Hát... Az elején nagyon jóba voltunk. Mindenkinek azt mondtam, hogy milyen jó anyósom van!. Aztán egyszer fodrásznál voltunk, bálba készültünk, tudni kell 200 km-re laktak, engem is hívott a párom. Na szóval, a bura alatt ültem, amikor kihajolva egy újságért meghallottam, hogy neki az előző mennye sokkal jobb volt, mert ő ki szedte a szemöldökét stb... Nagyon rosszul esett.. És innentől kezdve folyton ő folyt a csapból is... Ja, és ő is Enikő volt...
A párom látta, hogy gond van. Nagy nehezen el mondtam neki és beszélt az anyukájával. Onnantól kezdve többet nem említette, de ami napig sem felhőtlen a viszonyunk.
"Úgy veszem észre, hogy ő azt hiszi, én el vettem az ő fiát..."
Csupán, ha tudná, hogy mennyit mondom én, hogy hívja fel, vagy írjon neki... de hát ez van. Bánt, hogy az unokáját egyszer látta 11 hónaposan, azóta sem.
Úgy volt, hogy most megyünk, de mindig van valami ki fogás... Nem nekünk kéne a gyereket vinni, jöhetnének ők. Hozzá teszem, vonattal majd hét órás utunk lenne, nekik pedig van autójuk.
Van olyan baba- mama közösség, ahová el tudsz menni?
A művelődési házban szoktak tartani. Pont egy ismerős kérdezte, hogy "Nektek a védőnő nem ajánlotta?" mondtam, hogy "Nem". Szóval, így nem járunk.
Van olyan, ami nehézséget okoz Zsoltika körül?
Nagyon pocakfájós volt az elején, a tápszer miatt. Rengeteget szenvedett, és vele együtt mi is. Soha nem felejtem el azt az időszakot. Ki próbáltunk mindent Espumizántól kezdve. Míg végül, a Doktor Nénink kevertetett be erre külön gyógyszert és az vált be!
Közel négy hónapig semmit nem aludtunk, mert ahogy abbamaradt a pocakfájás, jöttek a fogak. :)
Az első két fognál nem volt gond, de a többinél.. na, az már durva volt!
"Szóval pocakos anyukák.. Addig pihenjetek még tudtok :) és ez nem közhely!"
Hiányzik valami a régi gyermektelen életedből?
SEMMI! Álszent barátok vettek körül. Most tudom már igazán kik a barátaim.
"Nem adnám a kisfiam semmi pénzért!"
Tapasztalatod szerint, van olyan amiről egy állapotos nő szinte semmit sem tud? (terhesség idejére és szülés utánra is egyaránt)
Rengeteget olvastam, mindent megkérdeztem, így szinte mindent tudtam a pocakos korszakról.
Szülés után, amire nem voltam felkészülve, az a menstruáció, hogy mikor várhatom. Normális-e, hogy egyik hónapban megjön, utána pedig nem. Erre is meg kaptam a választ, hogy kilenc hónap a várandóság, így kilenc hónap kell a testednek regenerálódni.
Nehéz vagy könnyű szülésed volt? Apa jelenvolt?
Ez is nehéz téma. Apás szülést akartunk azt is választottuk! 2014. 10. 24- én távozott a nyákdugó, ezt szinte azonnal fájások kísérték. Irány a kórház, ami tőlünk 60 km-re van. Ott egy ügyeletes orvos megvizsgált, és azt mondta zárt a méhszáj mehetünk haza.
Hívtam a fogadott dokit, aki azt mondta, menjünk nyugodtan haza, ha a fájások öt percesek lesznek, akkor mentő és irány...
Egész éjszaka fájásaim voltak, nem aludtunk párommal semmit. Anyukám is itt volt végig. Írtuk, hogy hány percenként jönnek a fájások. Reggel hat órára lettek öt percesek. Párom hívta a mentőt. Nem sokkal később már jöttek is. Elindultunk, és a párom jött velem. Anyukám a nővéremmel és a sógorommal autóval utánunk.
Megint ugyan az a doki vizsgált, és még mindig zárt voltam... de felvittek osztályra. Itt feküdtem délelőtt 11-ig, szóltam a szülésznőnek, hogy engedjen ki a rokonokhoz, mert nem bírom tovább... végre ki mehettem ott minden fájásnál a falnak dőltem.
Hívott egy másik ügyeletes doki hogy menjek be. Megvizsgált, próbált tágítani.... iszonyú volt :( Azt mondta, hogy "Olyan, mintha szülni is akarnák, meg nem is. de burkot repeszt mert el van színeződve a magzat víz."
Szóltak a családnak, végre szabadult fel apás szoba, burkot repesztettek, apa ott volt, ő tartotta a lelket bennem.. nagyon nagy fájásaim voltak.. csak potyogott a könnyem... Aztán 14:30-kor befáradt az orvosom (Végre!), és mondta, hogy epidurálást ajánl, nem voltam kibékülve vele, de annyi fájdalom után, beleegyeztem. Anyukám be jött... párom ment szusszanni.
Minden sokkal jobb lett végre nem fájt... az orvosom mondta 16:30- ra meglesz a baba... folyamatos fájások voltak... akkor már nem éreztem.. de a kisfiam szívét hallottam NST-n, ahogy gyorsul 16:20-körül jött az orvosom. Megvizsgált és közölte, hogy nincs mire tovább várni, mert eddig ez csak két ujjnyi 23 óra alatt.
Szóval előkészíttetek a császárra. 17:09 - kor megszületett a mi kis csodánk: Zsoltika, 3250 gramm és 53 cm.
Fiút vagy lányt szerettél volna? Ilyennek képzelted őt?
Elején kislányt akartam, de amikor 19 hetesen megtudtam, hogy fiú, nagyon örültem. A mai napig jobban örülök, hogy végül kisfiam lett!
Volt egy álmom, ahol egy nagyon ráncos babát láttam, kopasz volt. Nevettem is magamban, hogy ilyen lesz a kisfiam?! De végül nem. Mindenkinek a saját gyermeke a legszebb.
"Álmodni sem mertem volna, hogy ilyen szép kisfiam lesz!"
Szeretnétek kistestvért Zsolt mellé?
Szülés után nem akartam, de ahogy telik az idő, úgy "felejtek". Igen, még egy gyermeket mindenképp szeretnénk, de úgy vagyunk vele, hogy bőven ráérünk még, mondjuk négy év múlva.
Mitől félted a félted gyermeked?
"A világtól féltem őt, mert még ártatlan, és a világ teszi az embereket olyanná amilyenek."
Ha lehetőséged volna egy teljesen gyerekmentes napra (biztonságos jó helyen van Zsoltika), és csak magaddal törődhetnél, mit tennél?
Talán aludnék, ha tudnék, mert biztos azon gondolkodnék, hogy most vajon mit csinálhat... Jobban szeretem, ha mellettem van.
Mi a legfontosabb, számodra legszebb dolog az anyaságban?
"A feltétel nélküli szeretett, hogy van egy Isteni ajándékunk, amiért soha nem lehetünk eléggé hálásak. És,hogy van aki reggel nagy mosollyal szól, hogy "Annyaaa!".
Ezt nem lehet szavakba önteni! ♥"
Miként élted meg te és a párod, a tested változását, terhesség után?
Nagyon rosszul. Még a terhesség alatt nem is annyira zavart, de szülés után, nagyon.. Mai napig is zavar, de életet adtam egy csodának.
Páromat nem zavarja. Sőt, mindig is mondta mondja, hogy én így vagyok szép, és nem kell fogynom. ♥
Szerinted, mi változott meg benned, mióta édesanya lettél?
A gyermekek utáni érdeklődésem. Szerettem én a gyerekeket régen is, de amióta megszületett a kisfiam, ha a testvérem fiaival van valami, ugyanúgy a szívemre veszem, mintha a saját gyerekeim lennének.
Milyen "szuperképességet" szeretnél magadnak, és miért ezt választanád?
Egyszerre több helyen lehessek,mert anyából sosem elég!
Mi a mottód?
Amit ma meg tehetsz, ne halaszd holnapra!
Mit üzennél a társadalomnak, és a többi anyukának?
Akár egyedülálló anyáról van szó, akár nem, azt üzenem: soha ne adják fel akármilyen kilátástalan a helyzet! ♥
Köszönöm szépen a beszélgetést Encsinek! ♥
A Hétköznapi SzuperMamik kezdeményezésemmel nem titkolt célom, a társadalomnak bemutatni az anyákat, akik a világ alappillérei, hiszen az anyák adják az eljövendő világot, a következő nemzedéket.
Épp ezért fontosnak tartom, hogy megbecsüljük az édesanyákat és gyermekeinket különös figyelemmel kísérjük.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Fotók: “Encsi” Facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése