Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom mai ne mindennapi történetének szereplője Viki.
Viki 25 éves, és az öt hónapos Mbuyi Nolen édesanya. Boldog kiegyensúlyozott család az övék, bár kongói származású férje miatt sokan ferde szemmel néznek rájuk.
Kisfiának Nolinak egy boldog, békés világot kíván.
Viki életét megnehezíti a pánikbetegség és a szülésutáni depresszió is, mára mosolygós anyuka, aki régi fényében tündököl újra. Vikivel beszélgettem az anyaságról, a depresszióról és a pánikbetegségről:
PinkAanyu: 25 éves vagy, férjeddel különleges párt alkottok. Ő kongói származású. Sokan néznek rátok ferde szemmel? Miként kezeled ezt? Mondd kérlek, hogy nem sok ilyen atrocitás ér titeket!
Viki: Az elején nagyon zavart, ahogyan az emberek néztek minket, de mára hozzá szoktam. Sajnos volt olyan, hogy beültünk egy helyre iszogatni, és egy "kedves" hölgy ült mellettünk egy asztaltársasággal, és hallottam miket mondtak rólunk (hát inkább nem ismételném meg).
Mivel mi angolul beszélgetünk, ezért gondolom, azt hitték, hogy nem értünk semmit....
Én nagyon ideges lettem, de sajnos a férjem már hozzá szokott ehhez a helyzethez.
Hála az égnek, most már egyre kevesebb rosszalló tekintetet kapunk. :)
PA: Hol ismerkedtetek meg?
Viki: Egy társkereső oldalon ismerkedtünk meg. Előtte volt egy hét éves kapcsolatom, és nem akartam komoly kapcsolatot senkivel.
Minden áron találkozni akart velem, én nem erőltettem, de a végén beadtam a derekam.
"Ahogy megláttam beleszerettem. És ez azóta is tart. ♥"
Mondhatni úgy jött az életembe, mint a villám csapás! Mindent olyen gyorsan történt.. Két hónap után, már terhes is voltam, de nem bántam meg egy percet sem. Boldogok vagyunk együtt. :)
PA: Családod és a férjed családja, mit szólt a másik választottjához?
Viki: Finoman szólva, sokkoltam a családomat amikor megtudták, hogy ki a választottam, de elfogadták és nagyon megszerették.
Az ő családja örült nekem az első perctől fogva. Sajnos, a szülei csak Franciául beszélnek, így nem tudok beszélni velük. A testvérei beszélnek angolul, velük tudom a kapcsolatot tartani. Sajnos még nem találkoztam életben velük, de remélem ez is eljön egyszer. :)
PA: Hány gyermeket szeretnétek? Terveztek kis tesót?
Viki: Mivel a férjemék 12 vannak testvérek, így ő nagy családot szeretne, de hála az égnek lecsökkentette ezt a számot háromra. :)
Én maximum még egy kislányt szeretnék és ennyi. :)
Most lesz öt hónapos és úgy jött ki az alsó két foga, hogy szinte észre sem vettük.
PA: Amikor várandós voltál, terveztetek a baba nemével? Ilyennek képzelted őt? És az anyaságot?
Viki: Én végig lányt szerettem volna, a férjem pedig fiút. Ő az elejétől fogva mondta, hogy "figyeld meg biztos fiú" és igaza is lett.
Kicsit csalódott voltam, de a kisfiam az életem boldog vagyok, hogy fiú lett.
Sokkal szebb és tökéletesebb, mint amilyennek elképzeltem.♥
Az anyaság nagyon nehéz dolog, de a családom és a férjem sokat segítenek, és így minden sokkal könnyebb. :)
PA: Hol éltek jelenleg? És hol lenne számotokra egyszerűbb az élet?
Viki: Budapesten, Angyalföldön élünk. Szeretek itt lakni, ebben a kerületben születtem, itt nőttem fel, és itt lakik a családom is.
Tudom, hogy külföldön jobb lenne az életünk. A férjem szeretné, ha más országba költöznénk, de én még lelkileg nem állok készen egy ekkora változásra.
PA: A terhesség alatt volt valami gondod? Volt olyan ami készületlenül ért?
Viki: A terhesség alatt cukros lettem, így végig diétáztam. A terhességem ideje alatt összesen hat kilót híztam.
Illetve a terhesség előtt, alatt és után pánikrohamokkal küzdöttem. Sajnos ez az én "keresztem". Kiskorom óta ezzel a betegséggel élek.
"Szerintem az anyaságra nem lehet felkészülni, ezt meg kell élni."
PA: Szülésélményedről mesélnél nekem egy kicsit?
Viki: Nagyon hirtelen történt minden. Az első ctg-m eredménye nem volt jó, ezért az orvosom berendelt a kórházba, hogy ott megismételjék. Sajnos, a kicsikém szívverése még akkor sem volt jó, és úgy döntött az orvosom, hogy azonnal megcsászároznak. :(
Így a 37. hétre született Noli.
Mivel pánikbeteg vagyok, sajnos egy roham elkapott műtét közben, esküszöm azt hittem ott maradok az asztalon. A rohamtól a cukrom is rossz lett, borzasztóan éreztem magam. Hála az égnek, infúzión keresztül kaptam valamit, amitől jól lettem.
Anyukám volt bent velem a műtétnél a férjem kint várt a családdal. Amint megszületett Noli, bejött az apukája és rögtön rá rakták. :)
PA: Mennyire vagy elégedettet az egészségügyi ellátással?
Viki: Magán nőgyógyász orvosom volt, illetve van. Ő nagyon odafigyelt rám egész terhességem alatt, a nővérke is egy tünemény.
Szülés alatt is csak aranyos nővérkék vettek körül.
A védőnővel és a gyerekorvossal is hatalmas szerencsém van, a védőnő mindenben segít amiben lehetséges. :)
PA: Van segítséged a gyerekekhez? A férjed mennyire tud neked segíteni?
Viki: Anyukám minden nap jön. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle. Szerencsére kocsival öt percre lakik. Munka után rögtön jön hozzám, az unokája az élete. Nem bírja ki, hogy ne lássa akár csak egy napot is. :)
Apukám is, ha úgy dolgozik, mindig jön, ha van ideje, és persze a nővérem is.
A férjem az elejétől fogva sokat segít. Mivel Noli tápszeres baba, így ő is megtudja etetni. Nagyon ügyesen cserél pelenkát, még a kakisat is! :) Szóval, hála az égnek, nagyon sok segítségem van.
PA: Eljártok valahová? Babringatóba, vagy baba-mama tornára, esetleg családi klubba?
Viki: Nem járunk ilyen helyekre, valahogy nem az én világom. Ellenben sokat sétálunk, kirándulunk a Maszatkával. Van egy telkünk, és ha jobb az idő oda is, ki szoktunk menni.
PA: Autó vagy tömegközlekedés?
Viki: Van autónk, így még gyerekkel nem voltam tömegközlekedésen, majd talán, ha nagyobb lesz ,és ő (legalább) élvezni fogja. :)
Iszonyatosan jó, ha van az embernek autója megkönnyíti az életet, de sajnos a mai világban nagyon nehéz fent tartani egy autót.
PA: Anyósoddal milyen a viszonyotok? A te édesanyád hamar elfogadta a férjed?
Viki: Sajnos anyósommal még nem találkoztam, Kongó nagyon messze van. És a nyelvi korlátok miatt, még beszélgetni sem tudok vele.
A férjem mindig mondja, hogy ezt, meg azt üzeni az anyukája. Az elmondása szerint szeret engem.
Anyukám imádja a férjemet, és ő is anyut. Mindig anyunak hívja, úgy szereti mintha az ő anyukája lenne. Szerencsés vagyok, hogy ilyen jó a viszonyuk.
PA: Szerinted, ma Magyarországon el vannak ismerve a kisgyermekes anyukák? Mennyire tartod fontosnak, hogy egy nő is "letegyen valamit az asztalra" és vállaljon munkát család/ gyerek/háztartás mellett? Vagy a női princípium a gyerek, és kész?
Viki: Az biztos, hogy akinek gyereke van, az nehezebben talál munkát. Szerencsére nekem volt munkám, mielőtt terhes lettem, egy ruha boltban dolgoztam és nagyon szerettem.
"Szerintem fontos, hogy egy nő önállóvá tudjon válni, ha úgy hozza az élet. De ez csak az én véleményem."
PA: Miként látod a közeli, és a távoli jövőtöket? Magyarországon szeretnétek maradni?
A férjem sokszor mondja , hogy költözzünk el másik országba, de én még nem érzem magam készen erre a lépésre. Azt mondta, soha nem akar visszaköltözni Kongóba, ott nagyon rosszak az életkörülmények.
Csak a szülei és a két kisebb testvére maradt hazájukban, a többi testvére is elköltözött, vannak Londonban, Párizsban, Brüsszelben, Johannesburgban. Szóval, lenne segítség az országváltásban , de még egy darabig biztos maradunk.
PA: Mitől félted a legjobban a kisfiad?
Viki: Attól félek leginkább, ha Noli bekerül óvodába, iskolába, akkor megkülönböztetés fogja érni a bőrszíne miatt.
A gyerekek nagyon őszinték és sajnos vannak olyan szülők akik úgymond arra " nevelik" a gyerekeiket, hogy aki más, mint ők, az már nem jó ember.
"Remélem, eljön az az idő, hogy kicsit jobb lesz a világ, és békés gyerekkora lesz."
PA: Ha lenne egy gyerekmentes napod (biztonságos jó helyen van a gyerek) mit tennél?
Viki: Hát, nem is tudom.. megpróbálnék sokáig aludni, normális tempóban megfürdeni és hajat mosni. :)
Valószínűleg minden pillanatban rá gondolnék, és nem tudnék ellazulni. :)
PA: Mi a legfontosabb, legszebb dolog az anyaságban számodra?
"Végre értelmet kapott az életem! Ilyen szeretetet még soha nem éreztem. ♥"
Szeretném, ha büszke lenne rám, ha felnő. És boldog gyermekkort tudnék neki biztosítani.
PA: Miként élted meg a tested változását, terhesség után?
Viki: Terhesség előtt sem voltam soha kis darab.. :)
Jelenleg ugyan annyi kiló vagyok, mint amennyivel kezdtem. Hat kiló jött fel rám a hónapok alatt, de ez szülés után el is tűnt.
Szerencsére nem repedt meg a bőröm, maradt minden a régiben, de a testfelépítésem megváltozott.
PA: Volt mélypontod mióta anya vagy? Mi a véleményed a szülés utáni depresszióról?
Viki: Az elején borzasztóan éreztem magam, pánikrohamok gyötörtek, és folyton sírtam.
Előtte is volt ez a betegségem, és a császármetszés ezt csak felerősítette.
Tudtam, hogy orvosi segítségre van szükségem.
Mára már jól vagyok és újra a régi formámban tündöklök. Szerencsém volt, hogy a családom száz százalékban mellettem állt.:)
"Nem szabad félvállról venni a depressziót és a hasonló betegségeket, nem kell szégyenkezni, hiszen nők milliói küzdenek ezzel az állapottal."
PA: Milyen "szuperképességet" szeretnél magadnak, és miért azt, amit választottál?
Viki: Gondolat olvasás. Azért, hogy tudjam, mire gondol, vagy mit szeretne tudatni velem a kicsikém. Így még jobb anyává tudnék válni. ♥
PA: Van a mottód?
Viki: Nincsen mottóm. Megpróbálok mindent úgy csinálni, hogy jó legyen az életem.
PA: Mit üzennél a társadalomnak?
Nem szabad elsőre ítélni. Nem minden a külső, és a bőr szín. Bátran vállalják a párjukat az emberek, a szeretet mindenen átsegít.
Köszönöm, hogy nem mindennapi történeted megosztottad velem Viki. Kívánom, hogy minden álmod váljék valóra.
A Hétköznapi SzuperMamik kezdeményezésemmel nem titkolt célom, a társadalomnak bemutatni az anyákat, akik a világ alappillérei, hiszen az anyák adják az eljövendő világot, a következő nemzedéket.
Épp ezért fontosnak tartom, hogy megbecsüljük az édesanyákat és gyermekeinket különös figyelemmel kísérjük.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Fotók: “Viki” Facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése