A Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom mai anyukája Hajni.
Hajni négy évig tartó párkapcsolat után maradt egyedül kislányával, Emilivel. A természetbarát 21 éves anyuka, kislányát a legnagyobb szeretetben neveli.
Számára fontos az egészséges táplálkozás. Az egyedálló anyukák mindennapjairól beszélgettem vele:
PinkAnyu: Tervezett baba volt Emili?
Hajni: Szerettünk volna gyereket párommal, de még nem mostanában. Abszolút nem terveztük Emilit, csak egy véletlen "baleset" volt, aminek örültem is, nem is.
Éppen az utolsó évemet kezdtem a szakács suliban, mikor kiderült, hogy hét hetes terhes vagyok. Örültem, mert nagyon szeretem a gyerekeket, de az álmaim szerteszét foszlottak abban a pillanatban mikor pozitív lett a teszt.
PA: Hogyan képzeled a jövőd?
Hajni: Szeretném továbbképezni magam a szakmámban és abban elhelyezkedni, ha Emili elmegy oviba.
PA: Mesélted nekem, hogy a pároddal szétmentetek négy év után. Mennyire viselt meg?
Hajni: Boldogtalan voltam. Amióta Emili megszületett, teljesen átadtam magam neki. Egy darabig teljes volt az öröm, kb egy hónapig, aztán kezdett romlani minden. Nem volt magánéletünk Emili mellett, mert én úgy voltam vele, hogy akár egész hátralévő életemben meglennék nélküle plusz rájött az is, hogy nagyon fájt az együttlét.
Ő türelmesen várt rám, amit nagyon tisztelek. Egy idő után rendeződött szerencsére, de soha nem mozdultunk ki otthonról együtt. Soha nem hívott el sétálni, vagy valahova. Mindig csak a monoton hétköznapi élet.
Soha nem állt ki mellettem a családjával szemben, ami nekem elég rosszul esett. Mondogattam neki, hogy nem vagyok boldog, változtassunk.. de csak ígérgetések sorozata következett. Én meg csak vártam, és vártam, és idegeskedtem. Fogytam nagyon sokat (aminek örülök is egyrészt), és végül március elsején fogtam magam és a kislányom, eljöttünk. Persze, szóltam neki is.
Nem viselt meg, azt hittem rossz lesz, de Emili mellett nem tudtam szomorkodni, és nem is akartam, hiszen úgy érzem én mindent megtettem.
PA: Egyedül álló anyuka lettél. Kislányod már 11 hónapos, gondolkozol e új párkapcsolaton?
Hajni: Egyelőre nem gondolkozok ezen, és nem is szeretnék. Nagyon jól érzem magam perpillanat így ebben a helyzetben.
PA: Hogy érzed, mennyivel nehezebb egyedülálló anyukának lenni?
Hajni: Szerintem semmivel nem nehezebb. Nekem legalábbis nem. Régebben is magamra voltam hagyatkozva. Egyedül oldottam meg mindent, a háztartást, a bevásárlást, Emilit.
Annyi hátránya van, hogy nem minden nap találkozik Emili az apjával. Bár ő nem apás egyáltalán. Nem veszem észre, hogy sérülne ez miatt, bár még kicsi, hogy ilyet észrevegyek, de sokkal jobb a közérzete neki is, amióta eljöttünk.
PA: Pároddal jó kapcsolat maradt köztetek, és mesélted, hogy rendszeresen látogat is titeket. Emili ezt hogyan éli meg?
Hajni: Igen, sokszor jön és szeretne visszakapni minket. Nagyon teper utánunk, észbe kapott. Csak az a baj, hogy utólag okos az ember..
Emili annyira nem apás, azért mostanában már örül neki. Eleinte teljesen hidegen hagyta, hogy itt van az apja. Most két alkalommal már odament hozzá, és vigyorgott neki mikor itt volt. Szoktam neki mondani, hogy jön apa meglátogatni, de azt, hogy nem marad, azt nem.
PA: Későbbiekben, nem félsz attól, hogy kislányod negatívumként éli meg azt, hogy apukája nem veletek él?
Hajni: Igazából nem félek attól, hogy negatívum lesz neki. Már most értelmes, okos kislány.
Talán az is lehet, hogy egyszer újra kerek lesz a család. Nem tudom. Ez a jövő zenéje.
Ha nem is leszünk újra együtt, akkor el fogom mondani neki, hogy mi miért van. Megfogja érteni, nagyon intelligens az én picikém. :)
PA: Édesanyádékkal tanyán élsz. Segítesz nekik mindenben, kislányod élvezi a tanyasi életet?
Hajni: Anyáéknál lakunk, visszatértünk a gyökerekhez, én itt nőttem fel. :)
Akkor is és most is nagyon sokat segítek nekik. Emili élvezi nagyon! :) Szereti az állatokat, ha nagyon jó az idő, szinte egész nap kint vagyunk az udvaron. Emili is segít, persze! ...ha én gazolok, akkor ő kiszedi a vödörből, amit én beleteszek. :) ...ha szépen összepakolok, ő szétpakol imádom! ♥ Minden lében kanál az én drágám, de ez így van jól! Állandóan pakol, sürög-forog, egy percre sem áll meg.
PA: Anyósoddal mennyire jó a kapcsolatod?
Hajni: Eleinte jó volt, de megszakadt a kapcsolat köztünk..
PA: Ezoterikus érdeklődési köröd van. A horoszkópot szoktad nézni a Emilinek és magadnak?
Hajni: Nagyon ritkán szoktam nézni, de nem befolyásol engem a horoszkóp. Úgy vagyok vele, aminek meg kell történnie, az úgy is megtörténik. Igazából inkább az angyalok és más dimenziók felé terjed ki az érdeklődési köröm :)
PA: Egészséges táplálkozás híve vagy. Miért tartod fontosnak?
Hajni: Fontosnak tartom azért, mert a szervezet akkor működik jól, ha sok gyümölcsöt, zöldséget és rostot visz be az ember.
Szakácsként sokat tanultam az élelmiszerekről. Terhességi diabéteszem volt, nagyon szigorú diétát kellett folytatnom, és most is vigyáznom kell a cukromra. Sajnos hajlamot örököltem. Szeretném, ha Emili is abba nőne bele, hogy így étkezzen. Emili négy hónaposan tejfehérje allergiás lett, így nagyon nem mindegy, hogy mit adok neki enni.
PA: Van olyan, amiről úgy érzed, hogy egy állapotos nő szinte semmit sem tud (nem szólnak neki, hogy mire számíthat), valamint mi az, ami teljesen váratlanul ért, miután Emili megszületett?
Hajni: Van olyan, igen. Például, én soha nem hallottam még terhességi diabéteszről, és nekem megadatott. Elég problémás volt a terhességem. A családban senkinél semmi probléma nem volt, így azt gondoltam móka és kacagás lesz. Hát nem így történt.
Két pozitív teszt után az orvos is megállapította, hogy állapotos vagyok, de lehetséges, hogy nem él a magzat. Ekkor hét hetes voltam. Két hét múlva kontroll. Kiderült, hogy egy élő babáról van szó. :)
A 12 hetes ultrahang után csináltattunk egy kombinált tesztet Down és Edward szindrómára. Két hét múlva kb megkaptam egy pozitív eredményt a Down szindrómára. Megijedtem.. de tudtam, hogy egészséges! Az ultrahangon látniuk kellett volna, ha baj van, de orrcsont látható volt és a tarkóredő is 1.8 volt. Tudtam, hogy nem lesz baj, de az orvos elküldött amniocentézisre. 17. hetes voltam mikor levették a Magzatvíz mintát.
"Akkor derült ki hogy lányom lesz. A boldogságtól úgy sírtam, mint egy kis óvodás!"
Anyukám kísért el a vizsgálatra. Nagyjából egy hónapot kellett várni az eredményre, de minden negatív lett, és 100% bebizonyosodott, hogy egészséges kislányt várok! :)
Tudtam és bíztam benne. Nagyon sokat imádkoztam érte és beszélgettem hozzá! Igazából minden váratlanul ért minket, a 33. héten méhen belüli retardációt véltek felfedezni Emilinél.
Ami egy nagyon nagyon csúnya kifejezés számomra! Három héttel volt kisebb a számított kortól, így kórházban feküdtem majd három hetet és teljes ágynyugalomra, gyógyszerekre volt ítélve. :(
PA: A szülés nehéz vagy könnyű volt?
Hajni: Apás szülést terveztünk. 40+4. napon indították meg a szülést. Apa végig kitartóan mellettem volt. Fél kettőkor burkot repesztettek, majd este kilenckor, két ujjnyi tágulással és összevissza fájásokkal toltak a műtőbe.
Nagyon akartam a sima szülést, és borzasztó csalódott voltam. Sírtam, apa alig bírt megvigasztalni. Nekem elég rossz élmény volt. A kiemelés után csak egy röpke pillanatig láthattam Emilit, és már vitték is el. Másnap délelőtt láthattam csak újra, de még akkor is az ágyban feküdtem, kihozták, odatették mellém és én csak néztem és néztem. Egyáltalán nem sírt nagyon nagyon nyugis baba volt.
"Annyira gyönyörű volt, éppen fent volt és csak pislogott a hatalmas fekete szemeivel!"
PA: Amikor várandós voltál, fiút vagy lányt vártál? Ilyennek képzelted a kisbabád, amikor még csak magzatocska volt?
Hajni: Lányt vártunk, igazából sokat álmodtam róla, és sejtettem is, hogy az apukájára fog hasonlítani, de nem gondoltam, hogy ennyire. :)
PA: Mennyire vagy elégedett a magyar egészségüggyel? (szülésorvos, védőnő, háziorvos..)
Hajni: Egyáltalán nem vagyok elégedett. Nem kaptuk meg az aranyórát a szülés után. Amit nagyon nagyon hiányolok. :)
A szülésznőm egy angyal volt. Az orvosom nagyon kedves volt, de kicsit több odafigyelést vártam volna el tőle.
PA: Ugyan külön éltek, a párod azért segít támogat titeket? Igyekszik részt venni a mindennapokban?
Hajni: Támogat minket. Próbál részt venni a mindennapokban, de elég sokat dolgozik így nem mindig jön össze.
PA: Ha lenne egy gyerekmentes napod (biztonságos jó helyen van Emili), és csak magaddal törődhetsz, mit tennél?
Hajni: Húú hát tuti, hogy végig aggódnám az egész napom, főleg, ha tudom, hogy biztonságban van.
Nagyon hiányzik akkor is, ha csak alszik. Alig várom, hogy felkeljen, máskor meg azt várom, mikor alszik már el. :)
Tuti, hogy elmennék egy jó masszázsra.
Elmennék a barátnőimmel csavarogni egy kicsit, megnéznék egy jó filmet a moziban.
PA: Mi a legfontosabb, legszebb dolog az anyaságban?
Hajni: Nekem minden tetszik! Még az is, hogy éjjel 25x felébred szopizni, pedig már nagyon aludnék egy jót! De vele jár és én szeretem. :)
"A legjobb érzés, amikor reggel hozzám bújik, és azt mondja anya. A világ összes kincséért sem cserélném le azt a pillanatot!"
Imádom minden egyes percét, pedig egy igazán akaratos, örökmozgó az én kisbabám. A legfontosabb, hogy Emili sok sok szeretetet és odafigyelést kapjon.
PA: Miként élted meg a tested változását, terhesség után?
Hajni: Teljesen meg vagyok elégedve a kilókkal, hat plusz nem sok. 65 kilóval kezdtem a terhességet és 71 kilóval mentem szülni. Most 60 kiló vagyok.
Tornával próbálom megtartani ezt a súlyom, és kicsit formába tartani magam. Emili nagyon élvezi, hogy tornázok vele. :)
PA: Mi az ami szerinted megváltozott benned, mióta édesanya lettél?
"Teljesen megváltoztam. Mintha kicseréltek volna!"
Sokak szerint "bunkó" lettem, mert kinyitom a szám, ha valami nem tetszik, eddig nem mertem. Most már mindenre harapok!
PA: Milyen "szuperképességet" szeretnél magadnak, és miért ezt választanád?
"Meggyógyítanám az összes embert a világon, hogy mindenki egészségesen élhessen.. ♥"
PA: Mi a mottód?
Hajni: Bármennyire is nehéz, soha nem szabad feladni!
PA: Mit üzennél a társadalomnak?
Hajni: Üzenem, hogy soha ne adjátok fel! Nagyon nehéz az élet, de olyan gyorsan elmúlik, élvezzük ki minden egyes percét! Csak mi dönthetjük el, hogyan élünk! Minden fejben dől el, így az is, hogy szomorúak akarunk lenni, vagy boldogok kitartás mindenkinek! :)
Köszönöm szépen a beszélgetést Hajninak. Hatalmas szíved van, az "összes embert meggyógyítanád a világon"! Sok boldogságot kívánok nektek! ♥
A Hétköznapi SzuperMamik kezdeményezésemmel nem titkolt célom, a társadalomnak bemutatni az anyákat, akik a világ alappillérei, hiszen az anyák adják az eljövendő világot, a következő nemzedéket.
Épp ezért fontosnak tartom, hogy megbecsüljük az édesanyákat és gyermekeinket különös figyelemmel kísérjük.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Fotók: “Hajni” Facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése