A Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom soron következő hőse Eszti.
Eszter nagyon fiatal anyuka, mindössze 18 éves. Váratlanul érte a teherbeesés, nem csak kora, hanem az igen gyakori endometriózis miatt is. Sok nehézséget győz le nap, mint nap, köztük önmagát és félelmeit is. Nagy küzdelem az övé.
Igyekszik boldog anyuka lenni a nehézségek ellenére is, és boldogságot adni férjével a féléves kisbabájuknak, Elinának. Esztivel beszélgetek:
PinkAnyu: Eszti, 18 éves vagy, és Elina fél éves. Nem bántanak a korod miatt?
Eszti: Néha kaptam megjegyzéseket, hogy "ez is hamar kezdte!", vagy "minek szültél még?", "Hülye vagy te?" :)
PA: Mióta ismered a férjed? A szüleid, mit szóltak a kapcsolatodhoz? hogy férjhez mész, gyereket szülsz..?
Eszti: Három éve vagyunk együtt, azóta ismerem a férjem. Először anyunak nem tetszett, hogy barátom van. A férjem csodalatos, nem bánta a hibáimat, mindenben azt nézte, ami nekem a legjobb. ♥
PA: Tanulmányokat kellett e abbahagynod, vagy tudtál mindent folytatni? Mi a véleményed a mai oktatási rendszer elhúzásáról? értem itt, hogy fiatalon nem tudnak igazi önálló életet kezdeni a felnőttek, mert a sulipadot koptatják, nem tudnak dolgozni, és alakítani a saját sorukat)
Eszti: Igen, sajnos meg hátra van 12. osztály, a főiskola. Szerintem nagyon hülyén van megoldva. Sokan szeretnének fiatal anyukák lenni, de ahhoz a sulit abba kell hogy hagyják.
PA: Endometriózis. Hogyan derült ki nálad? Ez a betegség meddőséget okozhat, mégis teherbe estél. Miként élted meg ezt?
Eszti: Szerintem örököltem. A családban nem csak nekem van/volt. Úgy derült ki, hogy már majdnem egy éve mikor menstruáltam, nagyom fájt a méhemnél, de nem görcsöltem. Elmentem nőgyógyászhoz, de szűz voltam, ekkor már a férjemmel is együtt jártunk, négy hónapja és együtt is aludtunk minden héten - anya is meglepődött, hogy még szűz voltam. Azt tanácsolták, hogy veszítsem el a szüzességem. Egy hónapot kaptam erre. Nem akartam még, de inkább a férjem, mint az "orvosok"által.
Aztán nagyon megijedtem, nem bírtam elfogadni, hogy nem lehet babám. Egész kisgyerek korom óta ettől rettegtem, és megtörtént.
PA: Mi volt a legnehezebb a terhességed alatt?
Eszti: Lehet megszólnak emiatt, de a terhességem volt a legrosszabb egyik korszak az életemben (persze a legjobb is).
Minden nap hánytam, szédültem, rosszul voltam és ájuldoztam. Depressziós voltam a suli abbahagyása miatt, hogy "feladtam" az életem.
Azon a heten, mikor időpontom volt "arra" (utalom azt a szót, ne haragudj), beszélgettünk unoka tesómmal, ő kérdezte "biztosak vagyunk e benne?" én rávágtam "igen!"
Férjem csendben volt. Így derült ki, hogy ő szeretné megtartani. Azt mondta, hogy azért nem mondta el, mert azt akarta ami nekem a jó.
Nagyon nehezen viseltem a terhességet. Utaltam az ultrahangokat, mindent.. Gyűlöltem a babámat, nem foglalkoztam vele. Nem szerettem - sajnos. :(
Azóta utálom magam emiatt, sírni tudtunk, hogy ekkora szemét rohadék voltam a kicsimmel, mert csak a férjem kedvéért tartottam meg. Neki a család a minden.
Tudtam, lehet több lehetőségem nem lesz, hogy szüljek.
Aztán 20 hetesenb mikor ultrahangra mentünk megkérdeztem az orvost, mikor fog mozogni (mert kicsit kezdtem aggódni, hogy másnak már ilyenkor mozog, és lehet hogy megöltem a nem szeretésemmel) Az orvos azt mondta, majd mostanában kell, hogy mozogjon, és abban a pillanatban éreztem egy rúgást.
"Onnantól kezdve megváltozott valami. Imádtam és csak jót akartam már neki. Ő lett a legfontosabb!"
PA: Említetted, hogy az anyósoddal nem túl jól jöttök ki. Szerinted valaha is lesz ebben pozitív változás?
Eszti: Az anyósommal jó volt minden, míg el nem rontották a nászutunkat... Azt még megbocsátottuk.
Úgy volt megbeszélve, hogy egy évig náluk lakunk majd, amíg a férjem a diplomát megszerzi, és el tud helyezkedni. Hét hete Laktunk ott, amikor kidobott minket a kicsivel az utcára, a férje miatt .
Azóta gyűlölöm, ezt sose fogom megbocsátani neki. Már beszélünk velük a férjem miatt, es anyósom "nyalizik", de én megmondtam, hogy csak a férjem miatt leszek kedves.
A férjem is tudja, hogy utálom őket.
Ezenkívül akar három estig tudnám sorolni és mesélni, hogy miket tett, csinált.. Nem normális az a nő. :(
PA: Féléves fogzó kislány.. hogy bírod? Van valami praktikád ami bevált?
Eszti: Mar nem jól. Elinám nem akar aludni, sikoltozik és nevetgél, de van, hogy nyűgös egész éjjel.
Egyszer volt mar olyan, hogy 3-4 napig egy órát sem aludtam. De az utóbbi két nap kikészít.
Elina nem az a nyűgös síros típus. Ő nevetgél sikongat játszik. Egy energia bomba, de most semmi sem jó neki.
Remélem hamar kibújik az a két fogacska. :)
PA: Van segítséged a kislányod, és a háztatás körül? a férjed tud segíteni? Honét tudsz tájékozódni, ha bajba kerülsz, vagy tanácstalanná válsz?
Eszti: Hat most mar van a Modernmamik Facebook csoport, itt minden kérdésem felteszem remélem nem unnak meg. :)
És a védőnőm, barmikor hívhatom ha szükségem van rá. És a barátok. :)
A férjem nagymamája is csodalatos asszony, ő is sokat segít, most náluk lakunk. Főznöm, takarítanom nem kell. Nem is engedik, pedig néha úgy csinálnám.
Szoktam sütit sütni a férjemnek (most tanulok). A férjem mindenben segít nekem: fürdet, pelenkáz, öltöztet, játszik.
"Elina imádja az apját, és az érzés mikor látom mennyire szeretik egymást, felbecsülhetetlen. Csodalatos férjem van."
PA: Meséltél nekem néhány szóban a depressziódról. Ez szülés után jelentkezett vagy végig kíséri az életed? ki tud eben neked segíteni? ki a támaszod?
Eszti: Én igazából mindig "idegbeteg" típus voltam, mióta Elina megszületett, teljesen "idegbeteg" lettem. Mindenen parázok. Ha a férjem ugrat, nem veszem a lapot. Ha nem válaszol pl. valamire úgy fel tud dühíteni.. :(
Csodálom, hogy még velem van.
Volt olyan h össze- vissza ütöttem, és hogy a pólót magamon szaggattam szét. Kiabálok és olyanokat mondok, amiket utána megbánok egyből.
Senki nem tud ebben segíteni.. A férjem is rájött, hogy segítség kell nekem, de nem tudom hogyan kell ezt csinálni. :(
PA: Kezdő anyukaként, hogyan tudod kezelni a stressz helyzeteket?
Eszti: Sehogy sem. :(
Általában a férjemen vezetem le. Sajnos volt már olyan, hogy Elinára ordítottam. Ő kinevetett, de én zokogni kezdtem, és nem győztem neki mondani, hogy ne haragudjon rám.
Figyelek, nehogy lelki problémát okozzak neki, vagy csalódjon bennem. Ezert nem hagyom sírni sosem. Előfordult, hogy kimentem egy pillanatra, és ő felsírt, ilyenkor van, hogy épp a fürdőkádból ugrok ki...
PA: Mi az amire nem számítottál terhességed alatt, és a szülést követően?
Eszti: Arra, hogy 14 kilót fogok hízni. Ez egy trauma számomra. :(
Szülés után pedig arra, hogy lesz erőm négy órával a műtét után már ülve szoptatni és egyedül felállni.
A szülés nekem nem volt vészes, nem engedtem, hogy elvigyek tőlem a kicsit. Két órát volt inkubátorban, és mar hozattam is a megfigyelőbe.
Mindenki azt mondta, hogy nem fog a baba érdekelni csak a fajdalom. Engem nem érdekelt csak a babám. ♥
PA: Hogyan képzeled a jövőtöket?
Eszti: A jövőt úgy képzelem, hogy a férjem lediplomázik, beindítja az áhított vállalkozását, én is leérettségizek, fősulira megyek, veszünk egy szép hazát, és éljük az életünket. Jönnek a kis tesók, tuti ikrek lesznek. :) Majd talán 5-10 év múlva :)
PA: Amikor várandós voltál, fiút vagy lányt vártál?
Eszti: Mindig is fiút szerettem volna, az volt az almom. Már az elejétől éreztem, hogy kislány. Az is lett, de nem bánom, már jobb hogy lány lett. Olyan gyönyörű. ♥
PA: Ilyennek képzelted a kislányod, míg csak állapotos voltál vele?
Eszti: Nem mi szőke kék szemű kislányra számítottunk, akinek nagy haja van.
Erre barna hajú kékes-barnás-sárgás szemű kis csajt kaptunk. :)
Az a vicces ebben, hogy végig azzal ugrattam a férjem, hogy mi lesz, ha nem szőke lesz, mint mi, hanem majd barna haja lesz. És az is lett barna.. de az ő anyja haja is barna. :)
PA: A szülést miként élted meg?
Eszti: Rettegtem a császártól és a hüvelyi szüléstől is. Nem tudom melyiktől féltem jobban. Zokogtam az előkészítőben és a műtőben is. Mégis jó élmény maradt
PA: Szerinted mi az, amire egyáltalán nem készítik fel az állapotos nőket a szülés utánra?
Eszti: Huh igazából szerintem a fáradtságra, hogy sosincs megállás. A hangulatingadozásra és a tökéletességre való törekvésre. A lelki problémákra. Senki nem mondta pl hogy a kicsi lányom nem fog tudni kakilni. :(
Nem készítettek arra sem fel hogy hasfajos is lehet. Szörnyű volt nekem kakiltatni őt, és aggódni, hogy egy anyatejes baba hiába erőlködik még sem tudja kinyomni. .
A sok vizsgalat, a vérvétel hogy ordított és én is zokogtam, nem bírtam nézni.
Szörnyű volt.
PA: Ha lenne egy gyerekmentes napod mit tennél?
Eszti: Ilyent nem akarok minimum két éves koráig. Addig sose hagynám senkire sem. De Később wellnessezni mennék, ki masszíroztatni azt a fajdámlat, amit az egy oldalon fekvő szoptatás okoz minden áldott éjszaka.. estétől.. reggelig..
PA: Mi a legfontosabb, legszebb dolog az anyaságban számodra?
"A mosolya és a szoptatás. Először nem akartam szoptatni féltettem a mellem, de amint mellre tették, az volt a legcsodálatosabb érzés. A kötödés a tudat, hogy én táplálhatom."
PA: Kilók. Miként élted meg a tested változását, terhesség után?
Eszti: Nem bírom feldolgozni a plusz 14 kilót. Gyűlölöm magam és nem tudok tükörbe nézni. :( A csíkokat viszont imádom magamon azok emlékeztetnek arra, hogy egy csodalatos kislányt hordtam a hasamban :)
PA: Volt e mélypontod, mióta anya vagy? Hogyan lábaltál ki belőle?
Eszti: Igen, volt mikor több hónapon keresztül nem tudott a kislányom kakilni, és én láttam, ahogy szenved. Nagyon nehéz volt. Utaltam a tehetetlenséget.
PA: Milyen "szuperképességet" szeretnél magadnak, és miért?
Eszti: A varázslást, hogy tudjak bármit, bármikor varázsolni. :)
PA: Mi a mottód?
Eszti: Ember tervez, Isten végez...
PA: Mit üzennél a társadalomnak?
"Azt, hogy merjenek gyermeket vállalni, mert a legjobb érzés szülőnek lenni, és hogy soha ne adjak fel!"
A Hétköznapi SzuperMamik kezdeményezésemmel a célom, a társadalomnak bemutatni az anyákat, akik a világ alappillérei, hiszen az anyák adják az eljövendő világot, a következő nemzedéket.
Épp ezért fontosnak tartom, hogy megbecsüljük az édesanyákat és gyermekeinket különös figyelemmel kísérjük.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Fotók: "Eszti" Facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése