A Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom sikertörténete, Erika.
Erika 22 éves éves, és a hat hónapos gyönyörű Rebeka boldog anyukája.
PCOS-a volt évekig, kétszer vetélt el, a kislánya előtt. Évekig csak ábrándozott arról, hogy milyen lehet anyukának lenni. Az orvosok, és ők is már lemondtak a babáról, de egyszer csak megtörtént a csoda velük.
Erikát kérdeztem az anyává válásról, és arról az időszakról mikor még csak ábrándozott az anyaságról.
PinkAnyu: PCOS Inzulinrezisztencia. Rengeteg párt érint ma ez Magyarországon. Hogy érzed a "betegség" kezelésének lehetőségeit, hatékonyságát? Mi a véleményed arról, hogy egyre több párt érint (kb a fiatal családalapításra készülő párok 20%)?
Erika: Sajnos - de ez csak az én véleményem - nagyon gyerek cipőbe jár még a dolog. A tünet együttesek egyértelműek, de sok orvos nem tudja össze rakni, vagy sajnos inkább nem meri. A 4. orvosnál jártam, aki észre vette mi is a probléma. Ő azt mondta, hogy ez igazából a Magyar Nőgyógyászok között még nem létező betegség. :(
Anyagilag nagyon megterhelő, a gyógyszerek, az elején a heti ultrahangok. Sok ember ezt nem engedheti meg magának.
Talán, a felgyorsult élet miatt van,sok mű dolgot veszünk magunkhoz ,ami borítja a hormont egyensúlyt :(
PA: Két vetélésed volt. Hogyan lehet ezt túlélni? A remények porba hullanak, a gyermekáldás.. szóval, én nem bírnám ki, úgy érzem, de a nők az anyák roppant erősek. Te honnét merítettél erőt?
Erika: Hú, erre még mindig könnyek között gondolok vissza, a legjobb gyógyír az idő. Nem lehet elfelejteni, csak "át dolgozni".
A legnagyobb erőt a párom jelentette, ő nem akarta feladni, velem ellentétben, de mindig biztatott, hogy sikerülni fog, mert nekünk még valami célunk van az életben :) És igaza volt. Talán, a nem várt siker kezdte el gyógyítani a sebeket.
PA: A férjed, hogyan élte meg a mélypontokat a nehézségegeket?
Erika: Elég rosszul, bár nem mutatta, sokszor láttam sírni. Benne volt valami plusz lelki erő, és remény, ami bennem már nem.
PA: Amikor megtörtént a csoda, és újra teherbe estél, annak ellenére hogy az orvosok és ti is már lemondtatok róla, mi volt az első gondolatod?
"Az első gondolatom, az iszonyatos félelem volt a boldogság mellett, hogy ő vajon velünk marad -e?"
PA: Voltak félelmeid a kórelőzményed árnyékában?
Erika: Volt persze, az első 16 hét, tragikus volt, folyton imádkoztam, hogy reggelre még ketten legyünk.
PA: A terhesség alatt volt e nehézséged? PCOS- os kismamáknak van e plusz vizsgálat, kellően figyelnek rátok?
Erika: Igen, a 12. héten vérzéssel kerültem kórházba, de nem volt semmi baj, a hormonjaim dolgoztak csak :)
A cukrom se volt jó, 140 g szénhidrát diétán voltam végig, és az utolsó 3 hétben, szinte végig kórházban voltam.
Orvos függő sajnos, nekem hetente volt UH-m, de csak azért, mert magándokim volt, aki már négy éve kezelt.
PA: A szülésed nehéz volt vagy könnyű? Apás szülés volt?
Erika: Nehéz, de gyors, apás szülés volt. Bár sok mindenre nem emlékszem, tele voltam gyógyszerekkel, a kicsi rossz szívhangja és a nem jövő toló fájások miatt, vákuummal lett meg. :)
PA: Te egy sikertörténet vagy azoknak a pároknak, akik elkeserednek A PCOS miatt, és esetleg feladják (a sok fal és kudarc miatt), mit üzennél nekik?
"Hogy soha nem szabad feladni !!! Piszok nehéz, de a remény hal meg utoljára!"
PA: Említetted nekem, hogy tanyán éltek anyósodékkal. Sőt, elárultad azt is, hogy ők szuper nagyszülők és modernek. Szerencsének érzed magad a saját bio termesztésű ételeket esztek, saját állataitok vannak? Mennyiben jelent ez plusz munkát?
Erika: Anyósomék szuperek, nem azok a "begyöpösödött" emberek, abszolút haladnak a korral :) Persze, tanácsot ők is adnak, mint minden nagyi és papi amit általában meg is fogadok :)
Sok- sok plusz munkát jelent a tanya és a termesztés. Nyár elején már több száz kiscsirkét kell ellátni, plusz a sertések, de igazából ki fizetődő a sok munka. Egész évre megvan a hús, a zöldség, és a gyümölcs félék. :)
PA: a kislányodat is bevonod majd a tanyasi munka-játékba? (nekik hatalmas élmény az állat a növény a természet, s egy paradicsom palánta növekedése is)
Erika: Be fogom vonni! :)
Biztos élvezni fogja a föld túrást és a betakarítást is, remélem az állatokat is szeretni fogja. Inkább ezt csinálja, minthogy a TV-t bámulja egész nap. :)
PA: mi az amire nem számítottál terhességed alatt (az egész terhességet nem ér mondani) és a szülést követően?
Erika: Hú, talán a "dinnye effektusra" sose gondoltam volna, hogy úgy fogom maga érezni, mint egy partra vetett bálna.
A szülés után, ami teljesen váratlanul ért, a sok sírás. Bármit csinált a lánykám elbőgtem magam. :)
PA: Elégedett vagy a magyar egészségüggyel, ápolók, szülésznők, orvosok, gyerekorvos, védőnő?
Erika: Sok jó tapasztalatom nincs velük, sőt... Lehet én fogtam ki rossz kórházat, de sok empátiával nem találkoztam. :(
A védőnőnkkel és a gyerek orvosunkkal meg vagyok elégedve, segítőkészek, és mindig rendelkezésünkre állnak. Nem utolsó sorban látszik rajtuk, hogy szeretik a munkájukat. :)
PA: Épp fogzik a pici lányod.. emlékszem élmény! :) Van bevált praktikád?
Erika: A sok türelem és a még több kávé, ezek a legnagyobb praktikáim :) Előfordul,hogy 2 napot alvás nélkül töltök,mert mire ő hajnalban elalszik,nekem már dolgom van :) De talán most a Dologél kezd beválni. :)
PA: Amikor várandós voltál, fiút vagy lányt vártál?
Erika: Őszintén? Úgy voltam vele, hogy egészséges legyen, az a lényeg, nem a neme, de titokban kislány után epekedtem. ♥
PA: Tanulmányok. Nos, mesélted nekem, otthagytad az iskolát, hogy dolgozhass. Milyen szakmát szeretnél tanulni? Vannak álmaid ez irányban?
Erika: Titkárnőnek tanultam, de nem ez volt álmaim szakmája. Szeretnék érettségit és angol nyelvvizagát, utána talán egy cukrász szakmát :)
PA: ilyennek képzelted a kislányod, míg csak a szíved alatt hordtad?
Erika: Teljesen másnak, mint amilyen! :) Azt hittem nyugodtabb lesz, de igazi kis energia gombóc, és nagyon okos. :)
PA: Ha lenne egy totálisan gyerekmentes napod (biztonságos jó helyen vannak a kisbabád) mit tennél?
Erika: Először vennék egy forró fürdőt, ami nem 5 percig tart.., aztán elmennék anyukámmal vásárolni, de ez csak elképzelés, mert valószínű csak azon járna az eszem, hogy mi van Rebivel. :)
PA: Mi a legszebb élmény számodra az anyaságban?
Erika: A kötödés. :) Imádom, ahogy rám néz, nagyon anyás, de élvezem.
PA: Kilók. Miként élted meg a tested változását, terhesség után?
Erika: Nagyon nehezen, 30 kilót híztam,és nem akar lemenni. :(
PA: Volt mélypontod mióta anya vagy?
Erika: Volt bizony, nem is egyszer.
"Meg kellett tanulnom elfogadni magam."
PA: Milyen "szuperképességet" szeretnél magadnak, és miért?
Erika: Jó lenne még vagy 10 belőlem, hogy egyszerre tudjak etetni, főzni stb.. :)
PA: mi a mottód?
Erika: Élj úgy, ahogy neked jó, és ne úgy, ahogy mások elvárják! :)
PA: Mit üzennél a társadalomnak?
Erika: Legfőképp azt, hogy nehéz az anyaság, de a legjobb élmény a világon! :)
A Hétköznapi SzuperMamik kezdeményezésemmel a célom, a társadalomnak bemutatni az anyákat, akik a világ alappillérei, hiszen az anyák adják az eljövendő világot, a következő nemzedéket.
Épp ezért fontosnak tartom, hogy megbecsüljük az édesanyákat és gyermekeinket különös figyelemmel kísérjük.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Fotók: “Erika” Facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése