A Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom mai sikersztorija Brigus.
Brigus hihetetlen boldog édesanyja a hat hónapos Kira babának.
Nem volt ám mindig ilyen boldog, inzulinrezisztanciát és pajzsmirigy alulműködést is diagnosztizáltak nála. Két vetélés tette még kilátástalanabbá az anyává válását.. akkor jött a baba, amikor már nem számított rá.
Történetét én magam is megkönnyeztem. Kira boldog édesanyját, Brigust kérdeztem, hogy mindenki, aki feladná, erőt meríthessen az ő sikersztorijából:
PinkAnyu: Inzulinrezisztencia. Mostanában egyre többet hallok erről, és úgy érzem sok "meddőség" ennek az oka. Te mit tapasztaltál érintettként?
Brigus: Nekem az inzulinrezisztenciámon kívül, pajzsmirigy alulműködésem is van. Sokszor próbáltam fogyókúrázni, ahogy a nők többsége, s kiderült, hogy ezek miatt nem tudtam úgy fogyni, illetve ezek álltak annak a hátterében is, hogy nem tudtam teherbe esni.
PA: Írtad, hogy két spontán vetélés.. ezt nehéz lehetett feldolgoznod. volt benne szaksegítséged? vagy teljesen magadtól magaddal rendezted?
Brigus: Szaksegítségem annyi volt, hogy rendszeresen járok endokrinológiára Ott az orvosom mondta, hogy míg a hormonháztartásom nem kerül egyensúlyba, addig sajnos fennáll a kockázat, ha teherbe esés menni is fog, nem biztos hogy meg marad.
Tulajdonképpen, vállaltam ezt a kockázatot, de nem gondoltam volna, hogy ez meg fog velem történni, kétszer is..
A családom segített abban, hogy ezt fel tudjam dolgozni, ugyanis lelkileg nagyon megviselt. Mindenki mondta, hogy "higgyem el, jobb, hogy így történt a dolog, s nem úgy, hogy már elkezd fejlődni a kis picur, aztán komplikációk lépnének fel".
Egy kis idő múlva beláttam, hogy igazuk van. Tovább kell lépnem, hisz azt is szokták mondani, hogy a "gyerek tudja, mikor kell jönnie".
PA: volt olyan pillanat amikor feladtad? amikor úgy érezted "én már nem lehetek anyuka?" Ha igen kik támogattak kik álltak melletted és tartották a lelket benned?
Brigus: Igen, volt. Az első vetélésem után kellett várni három hónapot, hogy regenerálódjon a szervezetem. Miután letelt a "türelmi idő", újból próbálkozhattunk, s rá nem sokra újból áldott állapotba kerültem. Örültem nagyon, hogy viszonylag gyorsan sikerült, aztán megint kaptam egy pofont az élettől.
"Megint elvetéltem. Összetörtem... zokogtam... s csak annyit tudtam mondani, hogy miért történik mindez velem?... mért pont egy olyan emberrel történik, aki szeretne gyereket, aki családot szeretne alapítani?... aki szerető anyuka lenne?..."
Közben meg a médiában, folyamatosan azt lehetett hallani, hogy milyen anyukák vannak... verik a gyereket.. terhes, s közben iszik, drogozik stb..
A családom végig támogatott, é s segített feldolgozni. Mindig biztattak, hogy egyszer egy napon az én időm is el fog érkezni, s higgyem el, anyuka leszek, csak még a kisbaba várat magára egy kicsit. Azt mondták akkor fog majd jönni mikor abszolút nem számítok rá.
PA: Amikor újra állapotos lettél, és a magzat veled is maradt, voltak félelmeid? Vagy el tudtad engedni a "múltat" hogy a jelennek adhasd át magad, valamit a jövőt vetítsd magad elé?
Brigus: 2015. március 12- én csináltam egy tesztet, mivel már két hetet késett a menstruációm.
Konkrétan féltem megcsinálni.. ezerrel kalapált a szívem.. pozitív lett. Hívtam az orvosomat, hogy ismét állapotos vagyok, ő pedig mondta, hogy akkor a holnapi napon, azaz március 13-án (péntek volt!) reggel 10- re menjek hozzá ultrahangra, mert valószínűleg rá kell segíteni gyógyszeresen hormonilag, hogy megmaradjon a baba.
Másnap mentem is dokihoz, de ugyanakkor féltem is. Egyrészt, mivel 13- a péntek, másrészt, mi van, ha már nincs is ott, s csak a HCG hormon nem örült ki úgy a szervezetemből, s csak amiatt lett pozitív a teszt.
Aztán elérkezett az idő.. a szívem csak úgy kalapált.. síri csend volt.. aztán azt mondta a dokim:
"Brigikém! Nézze csak, ott van a kisbabája!"
Örömömben elsírtam magamat.. anya leszek!. aztán mondta a dokim, hogy hat hetesek vagyunk. Minden rendben van, teljesen jó helyen van beágyazódva, s megkezdhetjük a terhesgondozást. :)
Aztán meghallgattuk a szívhangját...felemelő érzés volt s csak az járt a fejemben amit Anya mondott nekem:
"Akkor jön a baba mikor nem számítok rá. Az anyáknak mindig igazuk van!"
PA: a férjed hogyan viselte a nehézségéket?
Brigus: Igazság szerint a férjemnek köszönhetem, hogy sikerült teherbe esnem. Annyira el voltam már keseredve, hogy nem jön össze a baba, hogy konkrétan már "rá voltam stresszelve" a dologra.
A párom adott nekem egy "fejmosást", hogy akkor ezt most fejezzem be, mert nem akarja, hogy idegileg tönkre tegyem magamat, s egyenlőre szüneteltetni is szeretné a gyerekprojektet, mert ilyen stresszes állapotban nem is fog megfoganni a baba.
Megkért, hogy most inkább egymással foglalkozzunk. Éljük az életünket, és majd a gyerek eldönti, mikor akar köztünk lenni. Amikor ezeket megbeszéltük, beláttam, hogy igaza van. Megpróbáltam megnyugodni, csak kettőnkre koncentrálni.
Két hónap múlva, pedig terhes lettem Kirával. :)
PA: Amikor várandós voltál, terveztél azzal, hogy fiú vagy lány lesz?
Brigus: Igazság szerint mindegy volt számunkra, hogy kisfiú lesz, vagy kislány. Csak egészséges legyen. Ha fiúnk lett volna, akkor Dominiknak hívták volna.
PA: Van segítséged a picihez (Anyós vagy anyukád, vagy bárki aki segít)? És el is tudod fogadni, tehát valós segítséget adnak?
Brigus: Mi a férjem szüleinél lakunk kertes házban. Anyósomék lent, mi pedig fent lakunk az emeleten. Ha segítség kell, akkor le szoktam vinni Kirát anyósomnak, hogy tudna e rá vigyázni egy kicsit, míg fent rendbe rakom a lakást, vagy mikor kutyát kell sétáltatnom. Anyósom ilyenkor örömmel segít. :)
Anyukám is minden héten egyszer munka után át szokott jönni segíteni s csak másnap este megy haza. :)
Szóval hál Isten van segítségem méghozzá olyan ami nem hátráltató. ♥
PA: A férjed be tud segíteni a háztartásba, vagy minden a te nyakadba szakad? A baba körül mennyire aktív?
Brigus: A Férjem reggel tíztől, este hétig dolgozik. Mire hazaér, addigra a gyerek már alszik. De hétvégente a háztartásba be szokott segíteni, főzni például imád. :)
Éjjelente egyszer Kirus fel szokott ébredni, s akkor Apa eteti meg. :)
Hétvégén próbál minél többet foglalkozni a gyerekkel, hisz keveset tudnak együtt lenni. Szóval igen, apa ahol tud, mindig segít! :)
PA: Hat hónapos a kislányod. tehát fogzik.. miként viselitek? Van bevált módszered?
Brigus: A körülményekhez képest egész jól. Persze, vannak nyűgösebb napjai emiatt, de akkor magamhoz ölelem, énekelek neki, mert attól megnyugszik.
"Mikor énekelek rám néz, csillog a kis szeme s közben mosolyog."
Éneklésemre olykor el is szokott aludni a kezemben.
Használunk hűsítő gélt is, ami kicsit elzsibbasztja az ínyét. Rágókái is vannak, amiket elég rendesen rág s olykor van hogy még "morog" is hozzá. Iyenkor jókat szoktam mosolyogni rajta. :)
Már alig várom hogy kibújjon az első fogacskája.
PA: Azoknak a pároknak, akik elkeserednek az inzulinrezisztencia miatt, és esetleg feladják, mit üzennél?
Brigus: Soha nem szabad feladni!! Természetesen nekem is voltak mély pontjaim, elkeseredettnek éreztem magamat, hogy tán sose lehet anyuka, de sose adtam fel, küzdöttem. Igaz két évembe telt, de meg lett az eredménye, Egy csodálatosan szép kislánynak adhattam életet!
Mióta köztünk van, olyan mintha az a két év nem is lett volna.
"Elfelejtettem minden megpróbáltatást amiken végig mentem, hisz a kislányom kárpótol mindenért. Szóval kedves Hölgy társaim! Olykor küzdeni kell a boldogságunkért, s nem szabad hagyni, hogy a bánat és a csalódottság uralkodjon felettünk."
Higgyétek el, ha sikerül a boldogságot célként kitűzni, és engeditek, hogy az elkeseredettség uralkodjon rajtatok, akkor sikerülni fog, hisz nekem is sikerült.
Én hiszek bennetek, és tudom hogy Nektek is sikerülni fog, csak mondogassátok magatokban "Nem adom fel! Anya szeretnék lenni!". Nekem is mindig ez adott újból és újból erőt, hogy boldog lehessek. ♥
PA: Te egy sikersztori vagy a nehézségek ellenére is. Így éled meg te is?
Brigus: Végül is igen! Oly sok mindenen mentem keresztül. Egy időben féltem attól is, hogy akár a házasságomat is tönkre teszem, annyira szerettem volna már babát. Végül "Happy and" lett a történetem. :)
PA: Mi az amire nem számítottál a terhesség alatt, illetve a szülés után? Volt olyan ami "derült égből villámcsapáskert ért"?
Brigus: Amire abszolút nem számítottam, hogy teljesen zökkenőmentes lesz a terhességem. Értem itt ezalatt azt, hogy sose volt hányingerem, nem fájt a hátam, nincsenek terhességi csíkjaim, nem voltam érzékeny szagokra. Szóval mindazok a tünetek amik várandósság alatt szoktak lenni a Kismamáknál.
A szülés után ahogy Te fogalmaztad "villámcsapásként ért" az az volt, hogy Kira besárgult. Emiatt aluszékony volt, a súlyából is többet veszített, mint a "megengedett". A sárgasága miatt inkubátorba is került, így közel egy hetet töltöttünk kórházban, mire haza mehettünk.
PA: A védőnői hálózattal elégedett vagy? Milyen a viszonyod a védőnővel?
Brigus: Szerencsére a védőnőm nagyon rendes s segítőkész mindenben. Szóval a védőnői hálózattal teljes mértékben meg vagyok elégedve.
PA: Nehéz, vagy könnyű szülés? Apás volt?
Brigus: Nehéz szülésem volt, mert vasárnap este 11 órakor vitt be az öcsém kórházba, és Kira hétfőn délután 14:35 perckor látta meg a napvilágot.
Apás szülésünk volt. Sőt! Még anyukám is bent lehetett Velem. :)
Nagyon örültem annak, hogy nem csak a férjem, hanem anyukám is részese lehetett a kislányom születésének. ♥
PA: Ilyennek képzelted a kislányod, míg csak magzatocska volt?
Brigus: Igen, pontosan olyannak képzeltem el, amilyennek megszületett. Ráadásul a kívánságomat is meghallgatta az ég, mert azt kértem mindig, hogy szép kék szeme legyen. :)
PA: Ha lenne egy maximálisan gyerekmentes napod (biztonságos jó helyen van a kisbabád) mit tennél?
Brigus: Elmennék a férjemmel egy napközbeni wellness kikapcsolódásra. Délutáni programként bowlingoznánk, míg el nem fáradunk. Este pedig egy romantikus vacsorát töltenénk el kettesben. ♥
PA: Mi a legfontosabb, legszebb az anyaságban számodra?
Brigus: Minden egyes pillanat, amit a kislányommal tölthetek s mikor rám mosolyog az felbecsülhetetlen.
"Egyszerűen csodálatos érzés a szemébe nézni s egy nap ezerszer elmondom neki, hogy mennyire szeretem, s milyen boldog vagyok hogy életet adhattam neki."
Imádom! Ő az én kis "csodababám"! ♥ ♥ ♥
PA: Kilók. Miként élted meg a tested változását, terhesség után?
Brigus: Ez most kicsit furcsán fog hangzani, de a testem nekem csak kellő mértékben változott.
Nekem például nem volt annyira nagy pocakom sem, mint a többi kismamának, pedig mivel kicsit a husisabb kategóriába tartozom, így azt hittem, jó nagy pocakom lesz. Hát nem így történt.
Kirussal 17 kiló jött fel rám, de mikor megszületett konkrétan 10kg abban a pillanatban le is ment. Szóval ezt a plusz 7 kilót kellene leadjam, de még nem nagyon ment.
Azért már rajta vagyok az ügyön, hogy leadjam a felesleges kilókat.
Számomra az volt érdekes, hogy ugye a kismamák többségének szülés után még mindig olyan a pocakjuk, mintha babát várnának, de nekem érdekes módon, ahogy Kira megszületett visszaállt a pocakom az "eredeti" formájára, mint amilyen a várandósságom előtt volt.
PA: Volt e mélypontod mióta anya vagy?
Brigus: Természetesen igen. Kira olyan három hetes volt, amikor hasfájós lett, és onnantól kezdve, minden egyes nap nagyon nehéz volt.
Az otthoni teendőket nem tudtam ellátni, mivel Kiruskám folyamatosan sírt a fájdalomtól. Letenni nem lehetett, csak akkor volt nyugodt mikor kézben volt, s sétáltam vele éjjel nappal. Lassan úgy éreztem már magamat, mint egy élő zombi. Se éjjelem, se nappalom. Kimerült és feszült voltam. A gyerekkel együtt sírtunk.
Aztán mikor betöltötte a hat hetes kort, elvittem komplex csecsemőszűrésre (koponya és hasi ultrahang valamint csípőszűrés), ahol kiderült, hogy csendes reflux-a van, ami a hasfájását okozza.
Örültem, hogy végre megtaláltam a pocakfájás "forrását" így az orvos mondta, hogy lehet kapni a gyógyszertárba Nutriton port, azt használjam, mert az pudingosítja a kis gyomrában a tejet.
Míg anyatejes volt addig használtuk is, de január óta tápszeres. Direkt olyan tápszert írt fel a gyerekorvos, ami kimondottan reflux-os babáknak van.
Hál Isten a pocakfájása is elmúlt már, és sokkal kiegyensúlyozottabb, mosolyogó, gügyögős kis csaj lett. :)
PA: Milyen "szuperképességet" szeretnél magadnak? És miért ezt?
Brigus: Türelmet!! Gondolom a csillagjegyemnek is köszönhetően (Kos), olykor fejjel megyek a falnak.
PA: Mi a mottód?
Brigus: "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan."
"Úgy éld az életed ahogy Te akarod, ne úgy ahogy azt mások akarják!"
PA: Mit üzennél a társadalomnak?
Brigus: Mivel még kezdő Anya vagyok így van még mit tanulnom/ elsajátítanom az életem/életünk során.
"Talán annyit viszont mondhatok, ha szeretnénk valamit, azért olykor igen keményen meg kell küzdenünk. Lényeg hogy mindig biztassuk magunkat, hogy igenis képesek vagyunk arra hogy elérjük azt amit a legjobban szeretnénk"
Az élet olykor próbára tesz minket, hogy mennyire vagyunk elszántak/kitartóak, hogy elérjük céljainkat.
Az élet folyamatos "edzésben" tart minket, s csakis rajtunk áll, hogy végig visszük e az "edzéstervet" ,vagy a könnyebbik utat választjuk, azaz feladjuk. Ezt mindenki csakis saját maga tudja eldönteni.
Brigus egy tündér vagy! Köszönöm a beszélgetést neked!
A Hétköznapi SzuperMamik kezdeményezésemmel nem titkolt célom, a társadalomnak bemutatni az anyákat, akik a világ alappillérei, hiszen az anyák adják az eljövendő világot, a következő nemzedéket.
Épp ezért fontosnak tartom, hogy megbecsüljük az édesanyákat és gyermekeinket különös figyelemmel kísérjük.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Fotók: “Brigus” Facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése