Életem végéig van egy másik felem - Maya

A Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom Mayához is elért.
Maya mindig is fiatal anyuka szeretett volna lenni. Ma egy nyolc hónapos kisfiú, Krisztián anyukája.
Sajnos sok időt tölt egyedül, így emiatt depressziós lett, majd pánikrohamot is kapott.
Mégis a legboldogabb anyuka, aki hisz önmagában.

Üzenete a magányos anyukák felé nagyon fontos. Erről beszélgettem vele, és persze tündéri kisfiáról, valamint az anyaság csodájáról:

Szia! 23 éves vagy. A terved sikerült. Fiatal édesanya lehetsz. Miért szeretted volna, hogy így alakuljon?

Szerettem volna, ha a gyermekem egy fiatal anyuka mellett nő fel. Úgy gondolom, hogy amíg fiatal vagyok, addig türelmesebb is, lazább is. Nem szeretnék szigorú lenni, de szeretnék, egy igazi jó szívű, okos, segítőkész férfit nevelni.

"Mondhatjuk azt is hogy együtt növünk fel. Hiszen ő tanít meg arra hogy mi az a felelősség."

Tanulmányaidat szeretnéd folytatni? 

Igen szeretném. Közgazdasági szakon végeztem, ez érdekel, viszont gimi után nem volt elegendő pontszámom, így nem vettek fel a fősulira, fizetősre mehettem volna, de arra nem volt pénzem, hitelt pedig nem szerettem volna.
Elkezdtem dolgozni egy behajtási cégnél, ahol két és fél évet dolgoztam, utána terhes lettem. Szeretném folytatni a tanulást. Majd kiderül a jövőben, hogy sikerül vagy nem. 

Albérletben éltek, mennyivel lenne könnyebb egy sajátban? Látsz rá lehetőséget, hogy bele tudjatok fogni otthonteremtésbe?

Sokkal egyszerűbb lenne, hiszen már az albérletek ára is az egekben van. Viszont a tulajdonos nagyon kedves. Nem zaklat minket, sőt nekünk kell többször is hívnunk, hogy mikor jön már a pénzért. Vele szerencsénk van.
Az, hogy lesz e valaha saját lakásunk, arra nagyon kicsi az esély. Több gyereket nem tervezünk, ezért az otthonteremtési támogatást sem tudnánk igénybe venni.

Mesélted, hogy a párod sokat dolgozik. Gondolom nagyon fáradt is. Tudtok e közös programokat tervezni?

Amikor itthon van, akkor mindig csinálunk valami közös programot, ha csak egy nagy közös sétát is. Próbál velünk lenni és a kisfiúnkkal minél többet.

Pánikrohamod volt decemberben. Ennek nem voltak előjelei? Fizikálisan milyen tüneteket produkált a szervezeted? (hogy más anyukák is felismerjék)

Előjelei nem igazán voltak. Mikor megszületett Krisztián, akkor költöztünk külön a szüleimtől. Mindig is társaságban voltam, hiszen nagy család vagyunk négyen vagyunk testvérek.
Már az, hogy hirtelen úgymond egyedül lettem, kicsit sok volt. Aztán kezdő anyukaként kellett helyt állnom, segítségem nem nagyon volt, hiszen mindenki dolgozik.
Próbáltak segíteni a szüleim, párom amennyit tudtak. Magányos voltam. Már mindenféle betegséget beképzeltem magamnak.
December 24-én este pedig gyors szívverésem volt, nehéz légzésem, nehezen tudtam nyelni. Párom egyből hívta a mentőket. Nem jöttek ki. Viszont egy nagyon kedves nő volt, akivel a párom beszélt, majd átadta a telefont. Ő mondta, hogy ez pánikroham. Nyugodjak meg. Vegyek mély levegőt, gondoljak valami jóra. Igaza volt, mert jobb lett. Majd mondta, elmehetek orvoshoz, viszont gyógyszeren kívül nem igazán tudnak segíteni, mert minden fejben dől el.
Nem szerettem volna gyógyszert szedni. Próbáltam saját magam helyre jönni. Az agyamban rendet tenni. Úgy néz ki, hogy sikerült, hiszen azóta nem volt pánikrohamom és jobban is vagyok.

Túlestél egy depressziós életszakaszon is a rohammal párhuzamosan. A környezted miként reagálta le, hogy ilyen lelkiállapotba kerültél? A párod tud segíteni neked, támogat mindenben? Kértél szaksegítséget?

Szakemberhez nem fordultam, mivel a mentős hölgy felvilágosított arról, hogy minden fejben dől el.

"Azóta próbálok csak pozitívan gondolkodni. Idáig bevált."

A családom mellettem van/volt és a párom is. Próbáltak sokszor jönni hozzám, hogy ne legyek egyedül. Szerencsére anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom. Neki bármit elmondhatok. Az is segített, hogy kitudtam beszélni magamból a problémát.

Fiatal anyukaként a barátok mennyire morzsolódtak le (gondolom ez is közrejátszik a magányosság érzésben)?

Egy barátnőm maradt meg, de ő már nyolc éve a legjobb barátnőm. Osztálytársak, padtársak, lelki társak voltunk mindig.
Sajnos volt olyan időszak, amikor egyáltalán nem beszéltünk. Nem azért, mert összevesztünk, csak így hozta az élet... a többi barát pedig miután terhes lettem eltűnt...

Szüleid mennyire támogatnak, állnak melletted?

Maximálisan mellettem állnak. Sokat segítenek, már amennyit a munkájuk miatt tudnak. Imádják az unokájukat! 

Anyósoddal mennyire jó a kapcsolatod? 

Nagyon jó a kapcsolatom vele. Mindenkinek ilyen anyóst kívánok. Vele is sok mindent megtudok beszélni. 

A korod miatt vannak olyan emberek, akik úgy érzik, hogy okvetlenül tanácsokkal kell ellátni téged? 

Igen vannak. És biztos vagyok benne, hogy még lesznek is. Meghallgatom, de úgyis úgy fogom csinálni, ahogyan én jónak látom. 

"Nálam jobban senki nem ismeri a kisfiam."

Tervezted, hogy fiatal anyuka leszel, mégis mi az, amire nem számítottál terhességed alatt, és a szülést követően?

A terhességnél nem számítottam arra, hogy veszélyeztetett terhes leszek, a 13. héttől erős görcsök miatt. Sokat kellett pihennem. a 34. héten mégis kórházba kerültem, vissza kellett tartani a babámat. Szerencsére sikerült 38. héten érkezett, már akkor büszke voltam rá. 

Mi az, amiről nem szóltak, hogy "hé, Maya! ez és ez lesz!", azaz váratlanul ért az állapotosságod alatt, illetve amikor már kezedbe foghattad Krisztiánt?

Amíg a pocakban volt azon kívül, hogy veszélyeztetett terhes voltam, nem volt más probléma.
Szülést követően az egész életem megváltozott. Előtte sokat olvastam, hogy mégis mire számítsak. Mindenhol csak jót olvastam, hogy minden mézes-mázos rózsaszín felhőbe bugyolálva.. Pedig nem így van..
Amikor torka szakadtából sír az az ártatlan kis teremtés, és már annyira tehetetlen vagy, hogy kimenekülnél a világból, mert a hasa tuti nem fáj, pelus rendben, nem éhes szomjas, öledben van babusgatod, puszilgatod.. de semmi sem használ, azért ez nem boldogságos.

Szülésélményed: nehéz vagy könnyű?

Apás szülés volt. Nehéz volt tizenkét órát vajúdtam, nehezen tágultam.

"Soha semmit sem vártam annyira, mint azt, hogy megszülessen végre a kisfiam, és elmúljon az szörnyű fájdalom."

Amikor várandós voltál, fiút vagy lányt vártál?

El sem tudtam képzelni, hogy nekem fiam legyen, de mikor a 18. héten közölte az orvos, hogy kisfiú. Ott, akkor nálam boldogabb nem volt a világon. 

Ilyennek képzelted a kisfiad, míg a szíved alatt hordtad őt?

Hasonlóan képzeltem el, e az elképzelésemet felülmúlta.

Mennyire támaszkodhatsz a védőnőre és a gyerekorvosra?

Szerencsés vagyok, mert nagyon jó orvosunk van (az én volt gyerekorvosom), és maximálisan megbízok benne. A védőnő is segítőkész.

A férjed igaz sokat dolgozik, keveset van otthon. Amikor otthon van, mennyire veszi ki a teendőkből a részét? Lassan kilenc hónapos a babátok, jó alvó? Nem zavarja apukáját a pihenésben?

Amikor itthon van a párom, akkor játszik a gyerekkel, bevásárol, főz.. szóval segít. Amíg nem kezdődött a fogzás végig aludta az éjszakát, azóta viszont van, hogy óránként kel. Ez lassan már három hónapja tart. Várom, hogy véget érjen ez az időszak. Nehezen, de pihen a párom, de ő is felszokott kelni hozzá.

Ha lenne egy totálisan gyerekmentes napod (biztonságos jó helyen vannak a kisbabád), és csak magaddal törődhetsz, mit tennél?

A barátnőmmel és a sógornőmmel még a szülés előtt elterveztük, hogy minden hónapban kiválasztunk egy napot, és "csajos napot" tartunk. Például beülünk valahova vagy moziba megyünk stb.. Ez nyolc hónap alatt egyszer történt meg.
Úgy érzem, még nem hiányzik az, hogy egy kicsit "egyedül " legyek. Így is szakítok időt magamra Krisztián mellett is.

Mi a legfontosabb,számodra legszebb dolog az anyaságban?

Az őszinte szeretet, az hogy van egy kis tünemény, aki számára én nyújtom a biztonságot, szeretetet.

"Életem végéig van egy másik felem akire mindig vigyázni fogok és szeretni!"

Kilók. Miként élted meg a tested változását, terhesség után?

55 kilóval kezdtem és 73 kilóval mentem szülni. Egy hét után visszanyertem az eredeti alakomat. Sőt, még fogytam is, most 50 kiló vagyok. Engem ez nem viselt meg. 

Mi az ami szerinted megváltozott benned, mióta édesanya lettél?

Tudom mi az hogy, felelősség. Hiszen, terhesség előtt sokat buliztam, jöttem-mentem nem érdekelt, hogy mi lesz, vagy minek mi lesz a következménye. Ez viszont változott. Most már százszor átgondolom, hogy mit csináljak és hogyan.

Milyen "szuperképességet" szeretnél magadnak?

A halhatatlanságot!  

Van a mottód?

Felejtsd el a múltat, hogy legyen jövőd!

Mit üzennél a társadalomnak? (itt akár a depresszió, a kismamák anyukák magára hagyásáról is hagyhatsz üzenetet)

Ha valaki magányos, kedvtelen, úgy érzi, hogy nincs értelme semminek.. Gyorsan keressen egy családtagot, barátot, ismerőst, szakembert, bárkit akinek őszintén el tudja mondani a problémáját.

"Nagyon sokat segít, ha kitudod beszélni magadból a gondokat. És a legfontosabb: Minden fejben dől el!"

Köszönöm Mayának a beszélgetést, és további erőt, kitartást és sok- sok boldogságot kívánok! ♥

A Hétköznapi SzuperMamik kezdeményezésemmel nem titkolt célom, a társadalomnak bemutatni az anyákat, akik a világ alappillérei, hiszen az anyák adják az eljövendő világot, a következő nemzedéket.
Épp ezért fontosnak tartom, hogy megbecsüljük az édesanyákat és gyermekeinket különös figyelemmel kísérjük.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

Fotók: “Maya” Facebook