2016. május 3., kedd

Ez az érzés annyira más semmihez sem fogható - Niki

A Hétköznapi SzuperMamik riportsorozatom Nikihez is elért. Niki mosolygós, boldog anyuka. kerek a világ számára. Párja sokat dolgozik, így rengetegszer marad egyedül, távol a rokonoktól..

Mégsem szomorkodik, Gyönyörű kisfiával a három és fél hónapos Benjivel minden másodpercét élvezi az anyaságnak. Nikivel a boldog anyaság titkát igyekeztem feltárni:

PinkAnyu: 29 éves vagy, mi a tapasztalatod az édesanyák életkorát illetőleg, hány éves kort tapasztaltál átlagnak?

Niki: Úgy vettem észre, hogy inkább a 18-32 éves kor az átlag, de amit a legérdekesebbnek tartok az, hogy nagyon sokan voltak állapotosak velem együtt... idén baba özön volt. :)

PA: Hány gyermeket szeretnétek? Terveztek kis tesót?

"A nagy álmom megérkezett, egy kisfiú"

Persze, kettőt szerettem volna, hogy legyen, egy kislányt is hogy az "erős bátyó megvédje majd"... mindig szerettem volna én is bátyót.. 

Persze, az élet másképp hozta, mert a páromnak már van egy fia, így anyagilag másabb a helyzet.. így nem tervezek, pont tegnap derült ki, a párom másképp gondolja szóval ki tudja, hogyan alakul az élet...

PA: Egy három és fél hónapos baba mellett nem lehet könnyű az éjszaka? nyugis kisfiú?

Niki: Ohh.. az éjszakák nagyon jók! Szerencsés vagyok, hajnalban kelünk egyszer, napközben szinte semmit nem alszunk... maximum a babakocsiban séta közben. Nem panaszkodhatok. :)

PA: Amikor várandós voltál, terveztél a baba nemével?

Niki: Ha azt nézem, mindig is elsőnek egy kisfiút szerettem volna. A párom miatt kislányt, de az ultrahang elsőre mutatta, hogy Benjamin érkezik. :)

PA: mesélted hogy a legnagyobb álmod egy boldog kis család volt. mennyire vált be? ilyennek álmodtad?

Niki: Igen, ilyennek! Imádom a párom, nagyon édes. Figyel ránk, és mindent megtesz értünk!
Imádom a fiamat is, vigyorgós, szerintem boldog baba.... és a párom fiával, Dominikkal is jól kijövünk.

PA: A terhesség alatt volt valami gondod? könnyen estél teherbe?

Azt hittem, hogy nehezebben fog menni, de hamar pottyant az életünkbe. Körülbelül három hónapot próbálkoztunk intenzívebben, de mi előtte sem védekeztünk, mert tudtuk, hogy mit szeretnénk már az elején. Így nem panaszkodhatom. Igaz, akkoriban sok Propolisz cseppet ettem erősítettem az immunrendszerem.

PA: Szülésélményedről mesélnél nekem? (apás? hüvelyi? császár? érzéstelenítés?)

Niki: Szerencsés szülésem volt. Utolsó pillanatban váltottam orvost és úgy érzem, nagyon jó döntés volt. Pozitívan éltem meg. Természetes úton szültem, és nem volt érzéstelenítés.
Igazából én egy "para-anya" vagyok az egész terhességet végig izgultam és a szüléstől is féltem.

"Amikor elindultunk a kórházba, minden félelmem elillant, helyettem a párom volt rosszul és én nyugtatgattam. :)"

Vigyorogva mentem be a kórházba. Esélytelen volt az apás szülés, tudtam, hogy előbb kellene őt összekaparni mint engem... :) 

Majdnem egy barátnőm jött be velem, csak nem engedték el a munkahelyéről, így egyedül csináltam végig. Szerencsére gyorsak voltunk. :)

PA: Elégedett vagy az egészségügyi dolgozókkal, akikkel kapcsolatba kerültél?

Niki: A gyerekorvosommal és a szülészorvosommal nagyon megvagyok elégedve. A védőnő is nagyon kedves, bár nekem túl buzgó néha.
És ahol én szültem, a Váci kórházban, a csecsemős nővérek tünemények voltak. ♥

PA: Párod miként éli meg a családot?

Niki: Szegénykém nagyon sokat dolgozik, így sokszor nincs velünk. Ami időt tud, azt velünk tölt.
Úgy látom jól éli meg, szeret minket, foglalkozik velünk, és amennyi ereje van még babusgatja a kisfiúnkat is. ♥

hetkoznapi_szupermamik_niki_pinkanyu_cafeblog

PA: Van segítséged a gyerekekhez? Anyósod vagy anyukád, vagy bárki aki segít? A férjed mennyire tud neked segíteni? Önkéntesen vállalja vagy kőkeményen rá kell osztani a feladatokat?

Niki: Sajnos nem lakom közel szinte senkihez. Szülőkkel keveset találkozunk, így a mindennapokat egyedül viszem végig. A párom csak este tud segíteni, de akkor szívesen segít... bár a pancsi utáni öltöztetés nem az erőssége... :)
Önkéntesen megcsinál mindent, maximum egy- egy pelenkázásra kérem meg.

PA: Jártok e valahová? babringató? baba-mam torna / jóga, babaklub, családi klub?

Niki: Sajnos még nem, pedig nagyon szeretnék. Nincs jogosítványom és megközelíteni nehéz mindent. A babaúszás tervben van, megvárom, míg a barátnőm babája is eléri a megfelelő kort, és akkor együtt megyünk

PA: Az örök anyós kérdés.. milyen a viszonyotok? Az édesanyád hamar elfogadta a párod?

Az anyósommal jó a viszonyom, de messze lakik, így nagyon ritkán látom.
Az anyukámmal nagyon jó a párom viszonya. Elsőre elfogadták őt.

"Az én párom egy nagy bohóc, mindenkit meg tud nevettetni!"

PA: A karrieredről, és a munka világába való visszatérésről miként vélekedsz? Szeretnél visszamenni dolgozni, vagy ki tudod használni a három év otthonlétet? 

"Őszinte leszek, annyira élvezem az anyaságot és nem hiányzik a munka. Szeretném én nevelni a fiamat minden időt kihasználni, mert ezek azok az idők, amik hamar elrepülnek, és ki szeretném élvezni. :) "

Szerencsére ezzel a párom is így van, és ezért én három évet itthon leszek. Persze, nem tudom, hogy lesz ezután. Szerettem amit eddig csináltam, csak messze van, így ezt már nem biztos, hogy tudom folytatni.
Elgondolkodtam azon, hogy foglalkoznék gyerekekkel is... például lennék csecsemős nővér, szerintem olyan szép szakma.

PA: Miként látod a közeli és a távoli jövőtöket?

"Ennél szebben és tisztábban, sosem láttam még a jövőmet! :) "

Mindent megteszek hogy jó legyen.mindannyiunknak. Ez a nyár egy pörgős lesz megyünk mindenfelé. A jövőben szeretnénk összeházasodni, úgy érzem arra is sor fog kerülni hamarosan.

PA: Ha lenne egy gyerekmentes napod (biztonságos jó helyen van a gyerek) mit tennél?

Niki: Wellnessezni a párommal.. teljes kényeztetésben.. masszázs relax... hogy egy kicsit feltöltődjünk.

16) Mi a legfontosabb, legszebb dolog az anyaságban számodra?

"A fiam mosolya, mert tudom, hogy akkor minden rendben van, és boldog. A feltétel nélküli szeretet. Ez az érzés annyira más, semmihez sem fogható, mert amit érzek a fiam iránt, az leírhatatlan... ez tényleg szerelem. ♥"

niki_hetkoznapi_szupermamik_pinkanyu_cafeblog

PA: Majdnem minden kismamát a kilók gyötörnek. Miként élted meg a tested változását, terhesség után?

Niki: Világ életemben nagyon sokat sportoltam, versenyszerűen, és most érett meg leginkább a gyümölcse. 14 kilót híztam terhesség alatt, szülés után öt nappal tíz kiló le is ment, és azóta leküzdöttem még két kilót! Úgyhogy nem panaszkodhatom. :)
Most jól érzem magam, viszont a terhességem alatt nem csattantam ki az örömtől ,mikor a tükörbe néztem.. Ez inkább az utolsó négy hónapban volt, akkor már nagyon vizesedtem... de elmúlt. :)

PA: Volt mélypontod mióta anya vagy? A depresszió téged is érintett?

Niki: Komolyabb depresszióm nem volt. Egy- egy napom van mikor nem vagyok túl jó passzban.
Mélypont az inkább most van, ha annak lehet nevezni... pár napja kicsit beteg vagyok, és félek attól, hogy a tejem elapad. Mindent megteszek, hogy fent tartsam, ha mégis tápszert fog enni, nem fogok a kardomba dőlni.

"Ha tehetek azért, hogy továbbra is anyatejesek legyünk, akkor küzdök érte."

Én terhesség végén voltam depressziós, én szörnyű kismama voltam... mint mondtam, "para-mami" vagyok. :)

PA: Milyen "szuperképességet" szeretnél magadnak, és miért azt, amit választottál?

Niki: Néha azt szoktam mondani úgy szeretném h több kezem legyen... több dolgot tudjak egyszerre csinálni. Bár ha teleportálni tudnék, azt sem vetném meg! :)

PA: Van mottód?

"Nincs lehetetlen csak tehetetlen..."

PA: Mit üzennél a társadalomnak? (mivel biztatnád, a többi anyukát)

Niki: Ne a külsőségekkel foglalkozzanak. Amíg nem lettem anyuka én is azzal törődtem, mentem edzeni, szoliztam, haj minden... nem mondom, hogy nem hiányzik az az életérzés, de nem cserélném el a maival. Sokkal boldogabb vagyok. Élvezzétek az anyaságot és ne az legyen az első, hogy hogy nézel ki.. Persze nem azt mondom, hogy hagyd el magad! Legyél nő!

Köszönöm Nikinek a beszélgetést, sok boldogságot kívánok nektek! ♥

A Hétköznapi SzuperMamik kezdeményezésemmel nem titkolt célom, a társadalomnak bemutatni az anyákat, akik a világ alappillérei, hiszen az anyák adják az eljövendő világot, a következő nemzedéket.

Épp ezért fontosnak tartom, hogy megbecsüljük az édesanyákat és gyermekeinket különös figyelemmel kísérjük.


Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.


Puszi: PinkAnyu


Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK



Fotók: “Niki” Facebook

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Amikor a halálból jöttem vissza - Pink lelkem tükre

  Sokszor azon kapom magam, hogy mosolygok. Csak úgy, látszólag különösebb ok nélkül.