Régebben nagyon nem szerettem a nevem. Sőt, egyenesen utáltam! Nem tudom igazán mire visszavezetni ezt, de sokáig nem tudtam vele megbarátkozni.
Pedig olyan szépen cseng: ILONA
Történt, hogy anyukám egyszer feltette a kérdést:
- Tessék, kisfiam (igen jól olvasod.. kisfiam..), ha te választhatnál, milyen nevet adnál magadnak?
És én hallgattam, mint sz@r a gazban.
Ugyanis el sem neveztem magam. Én Lonci vagyok. Vagy akkor nincs is nevem? Vagy van csak nem ismerem?
Mivel nem találtam magamnak jobb nevet, és anyukámék sem szerettek volna átkeresztelni maradtam Ilona, de a Loncit "követeltem" továbbra is.
Persze, anyukám előadást tartott róla milyen szép, és ritka nevem van.
A mama is Ilona - köszi anyu, ő az anyósod.. - ma már tudom mit jelent ez.. :)
A dédid is Ilona. Oké őt szerettem, de akkor is, ő egy dédi, én meg egy fiatal! Sehogy sem volt menő az ILONA.
Ha megjegyezték de szép neved van, egyenesen sértve éreztem magam. Tuti lököttnek néztek.
Bemutatkozom: N. Ilona, de csak Lonci, az Ilonára nem figyelek ugyanis..
Azért egy kicsit gáz így visszaolvasnom, az akkori komoly bemutatkozásaimat. :)
Ha utánam szóltak az utcán, vagy bárhol: "Ilona!" meg sem hallottam. Szinte sportot űztem ebből. :)
Aztán beléptem a felnőttek világába.. és ekkor azt hinnéd, igen, már el kell fogadja a nevét.
Pedig, nem így történt...
Tudod az N. Ilona, így az N. Ilona úgy... mondták a munkahelyemen, és egyikük (személyügyes!) megkérdezte:
- Az meg kicsoda?
- A Lonci!
- Jah, nem is tudtam, hogy így hívják...
Ez valahol jól is esett, és szíven is ütött. Ekkor kezdtem el büszkeségből ismerkedni az Ilonával.
Hatalmas önismereti kurzuson vettem így rész, megismertem a Lonciban az Ilonát.
Ekkor szoktam le arról a rossz szokásomról, hogy augusztus 18. napján az Ilona nevet áthúzva aláírjam "Lonci nap".
Aztán amikor férjhez mentem, már Ilona akartam maradni, hozzám nőtt, magamévá tettem, a részemmé vált. Felnőttem a nevemhez. És a férjem vezetéknevét választva megtartottam az én Ilonám.
Isten éltessen minden Ilonát!
S egy kis érdekesség:
Augusztus 18. Ilona névnap.
Eredete: a Heléna régi magyarosodott alakváltozata, amelyet a középkor óta használnak ebben a formában.
A középkor óta használatos, elterjedéséhez a keresztény hagyományon (Szent Heléna kultusza) kívül a középkori Trója-regény Szép Ilonája is hozzájárult, valamint a 16. századi Gergei Albert-féle széphistória Árgírus királyfiról és Tündérszép Ilonáról.
A magyar nyelvbe szláv közvetítéssel került, és szabályos nyelvi változásokkal alakult ki a mai alakja: Jelena → Jelona → Ilona.
Az Ilona azon ritka magyar nevek közé tartozik, mely a magyar nyelvből került be más népek névanyagába, a 20. század elejétől megtalálható a finn nyelvben, amihez hozzájárulhatott az is, hogy alakja a finn ilo (öröm) szóra hasonlít.
Jelentése: Nap, Hold
A Holdtól származó női szépség.
....
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése