Egy váratlan találkozás. Ha a hölgy magára ismer, kérem keressen fel, mert a barátom szívesen megölelné, és elmondaná neki, hogy "Tartsd meg a vidámságodat, a hitedet a gyógyulásban, mert megérdemled!"
Egy kedves barátomnál olvastam a Facebook oldalán ezt a posztot: A barátom, Erzsike, vele történt ez a váratlan találkozás, és az ő engedélyével osztom meg:
Kedves Mindenki!
Meg kell osszak veletek valamit, de nem is tudom, hol hogyan kezdjek bele.
Minden nap volt mostanában valami. Megéltem jót, kevésbé jót, dühöt, csalódást és lelki fájdalmat...
Szóval, ma munka után nem haza fele indultam el, hanem a Teréz krt.-ra kellett mennem.
A Zách utca végénél vártam a 37-es villamos érkezését. Nem sokan voltunk ott, talán öten.
Kb. az ottani társaság közepe táján megálltam, közel egy ízlésesen öltözött, fiatalnak tűnő, szép arcú, meleg tekintetű Hölgyhöz.
Akaratlanul is ránéztem... majd a villamos érkezési irányába.
Láttam, hogy egy szép selyem kendővel van bekötve a feje... Istenem, csak nem Ő is!? ...rákos, futott át az agyamon.
Nem tudom, a gondolatom ki volt-e írva rám, de odalépett hozzám a Hölgy és kedvesen azt kérdezte tőlem ( mintha ismernénk egymást, de még nem találkoztunk soha), "a sugár kezeléstől hullhat a hajam?"
Összeszorult a torkom és kerestem a szavakat, idétlenül, bénán, majd megszólaltam, "hát inkább így, mint ha nem élne és sehogyan".
Úristen! Milyen hülye válasz ez? - fordult meg azonnal a fejemben. De akkor ott hirtelen semmi nem jutott eszembe, vagyis annyi minden, hogy nem is tudtam volna, hol kezdjem.
Megérkezett a villamos, felszálltunk, majd egymással szembe leültünk és a végállomásig (Blaha Lujza térig) beszélgettünk.
Elmondta, 40 éves, mi a betegsége, hány műtétje volt, kemó után most sugárkezelést kap, mit élt át az elmúlt két évben, milyen orvos műtötte – kis betűvel – ember! - , de mind ezt nem panaszkodással, sajnálattal, hanem általa elfogadott tényként, olyan EMBERKÉNT, aki NEM ADJA FEL, élni akar, a két kis unokájából, lányából erőt merítve.
Szavai kedvesek voltak, nyugodtak, szemei mosolyogtak, tekintete kedves volt.
Majd megérkeztünk. Kérdezte, merre megyek, mondtam neki. Ő a Barátnőjéhez ment a Ferenciek terére, aki meghívta egy étterembe.
A zebráig azt a kis rövid szakaszt hamar megtettük, itt elváltak hirtelen az útjaink. Ő zöld lámpát kapott, gyorsan elköszöntünk egymástól. Volt jó kívánsága számomra is, és mondta, örült, hogy találkozott velem.
Mosolyogva gyorsan én is mondtam neki 1-2 jó kívánságot, megfordultam és nem szégyellem, egyszerűen elsírtam magam.
Annyira szerettem volna megölelni és mondani neki – "Ne félj semmitől, tartsd meg a vidámságodat, a hitedet a gyógyulásban, mert megérdemled, nagyszerű EMBER vagy és szükség van rád!
De sajnos ezt nem tettem meg, kellett volna. Csak olyan gyorsan történt az elköszönésünk, mint a találkozásunk.
Nagyon boldog lennék, ha adna erre a Sors még egyszer egy – csak egy esélyt legalább!
Igaz, hogy ez egy fájó találkozás volt, de nagyon köszönöm a Sorsnak, hogy találkozhattam vele!
Szívből kívánok neki gyógyulást és boldogságot! Remélem, még találkozunk...
Nagyon megfogott, mély hatással volt rám ez a találkozás és ugy éreztem, ki kell írnom magamból.
Minden részletet nem írtam le... csak a lényeget. Remélem, hogy felgyógyul ez a nagyon kedves Hölgy!
Kedves idegen Hölgy!
Ha magadra ismersz és Te találkoztál augusztus 22-én egy kedves ismeretlen Hölggyel, a 37-es villamos megállójában, és a Blaha Lujza térig együtt beszélgetve utaztatok egymással szemben, akkor kérlek keress meg engem, itt a PinkAnyu Blog oldalon, jobb oldalsávban az "üzenet a szerzőnek" lehetőségnél, vagy a Facebook oldalamon. Ugyanis rajtam keresztül elérheted Erzsikét, azt a hölgyet, akivel beszélgettél.
Erzsike szeretne veled újra találkozni, elmondani, amit nem tudott elmondani.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése