A legjobb hazai bloggerek meséltek nekem a nem mindennapi karácsonyi szokásaikról. Kukkants be a meghitt titkokba!
Kata, a Kata-pult és az Egy tejallergiás naplója blogok szerzője:
Egy „mentes blog” bloggerétől azt várná az ember, hogy biztosan sűrűn megörvendezteti a közönségét valami extraszuper, mindenmentes, habosbabos remekművel. S ha pedig beköszöntenek az ünnepek, akkor napokig ki sem lehet robbantani a konyhából. E téren ki kell, hogy ábrándítsalak titeket. Bevallom, egyébként sem vittem túlzásba sosem a sütisütögetést (folyamatos időhiánnyal küzdök, és ez a dolog a sor végén kullog). Az ünnepekkor pedig nálunk egyenesen hagyománnyá vált az utóbbi években, hogy a sarokba dobom a fakanalat, és a konyhatündérkedést meghagyom az év egyéb napjaira. Ugyanis olyan jó dolgunk van, hogy két nagymama is vár minket karácsonykor válogatott finomságokkal, ráadásul a „mentes” konyhában is igazi profik lettek!
Egyébként is utazgatós kis család vagyunk, karácsonykor sincs ez másképp!
A másik - újabb keletű - hagyomány, hogy amióta Szofi kislányunkkal bővült (három főre) kis családunk, ugyanazt a műfenyőt díszítjük fel minden évben. Korábban ezt el sem tudtam képzelni, de balesetvédelmi okokból úgy gondoltuk, jobb lesz így. A fenyőillat hiányát viszont kárpótolja az ártatlan „púderillat”, szóval a varázslat így is megvan.
A harmadik dolog, amit igyekszünk hagyománnyá tenni, hogy minden évben elmegyünk egy karácsonyi családi fotózásra. Tavaly a képekből terveztem egy egyedi fényképes naptárat, amelyet a gyártó oldalán megrendeltünk. Hatalmas sikert aratott a nagyszülők, dédik körében, így idén is előállunk majd egy kis kreatív meglepetéssel. Ez egyelőre titok, hiszen könnyen lebukhatunk, ha felfedem előttetek!
Kata Facebook oldalihoz itt és itt csatlakozhatsz.
Adrienn, az Átok vagy áldás és a Csodabogár blogok írója:
Sokáig a hagyomány nálunk az volt, hogy a panel lakásunk belmagasságáig érő fenyőfa, amit közösen díszítettünk, a család közösen kötötte a fára a közel tíz kiló szaloncukrot, majd szenteste egy csengőszóval valamelyik családtag jelezte, hogy megjött a "Jézuska".
Az életben vannak azonban olyan foglalkozások, és hivatások, melyek sajnos függetlenek az ünnepnapoktól. Édesanyám és édesapám hivatása is ilyen volt, ameddig nyugdíjba nem mentek. Anyu élelmiszerboltban dolgozott, apu pedig biztonsági őrként az utolsó munkahelyén. Sokszor tehát emiatt nálunk a karácsony már nem szenteste volt. Volt, hogy előtte, volt, hogy egy nappal utána. Éppen ahogy kijött.
A betegségem óta is változott, hiszen az élő fenyőt műfenyőre váltottuk, a szaloncukrokat már nem a fára kötjük, hanem egy tálba tesszük a fa alá, külön a diabetikust apunak.
A betegségem évében barátok jöttek segíteni fát díszíteni, mert én még nem tudtam anyunak, és apu még dolgozott.
Az idén költöztem össze a párommal, de a szentestét anyuékkal töltjük, valószínűleg a tesómmal és a sógornőmmel együtt, majd december 25-26-án utazunk le párom családjához. A halászlé, rántott hal körettel, és a töltött káposzta, no meg a mákos-diós beigli azonban idén se hiányozhat a szülői ház asztaláról.
Adrienn Facebook oldalait itt találod.
Hajni, a Rólunk szól blog szerzője:
Mitől is karácsony a karácsony? Nem mástól, mint a hagyományoktól. Azoktól a szokásoktól, amelyek a gyermekkorunkból maradtak itt, és gondosan őrizzük őket. Azoktól a daloktól, meséktől, egyszerű kis mozdulatoktól, melyek a karácsony szó hallatán először az eszünkbe jutnak, és amelyeket megfogadtunk, hogy visszük magunkkal, pont úgy, mint ahogy azon a régi karácsonyon láttuk.
Hogy nálunk hogyan is néz ez ki? Több összetevője van, mondom szépen sorban.
Először is: a karácsonyi mézeskalács. Ezt minden egyes évben kb. 3-4 héttel karácsony előtt készítem el, mert az enyém az a nem könnyen puhulós fajta. Amit előző este kell összekészíteni, és pihentetni a hidegben. Minden évben menetrendszerűen szentségelek egészen addig, amíg az utolsó tepsi is be nem kerül a sütőbe, és meg is fogadom, hogy soha többet nem, aztán persze az egész ceremónia, következő évben kezdődik elölről.
Aztááán, a többi karácsonyi süti, ami becsatlakozik a mézeskalácshoz. Itt egész lista van, amin kókuszkockák, gyümölcskenyerek, muffinok szerepelnek. A „hadsereg” összeírása szintén hagyományszerűen, karácsony előtt néhány héttel történik.
A karácsonyi menü nálunk sok érdekességet talán nem is tartogat, halászlé, rántott hal, majonézes krumpli kerül az asztalra, de az kivétel nélkül, minden évben.
Igen, el ne felejtsem, a karácsonyfa. Vagyis az annak való fenyőfácska. Mindig hangosan köszönök neki, és megsimogatom a tűleveleket. És elmondom mindegyiknek, kivétel nélkül, minden évben, hogy milyen szép. Mert a fenyőfáknak is van ám lelkük, de még mekkora! Akkor is szépnek látom őket, ha ez esetleg nem teljesen igaz. Dicsérem őket akkor is, ha a fa kicsi, ha nagy, ha vékony, ha dús lombú, ha kopár ágai vannak. És mindig megfogadom, hogyha tehetem, akkor még nyolcvan évesen is plafonig érő karácsonyfám lesz.
Nálunk a karácsonyfa feldíszítése (amibe a szaloncukor kötözés is beletartozik) után, az ajándékozás előtt, mindig van éneklés. Ez sok-sok éven keresztül a Mennyből az angyal volt, mint gyanítom a magyar családok igen nagy százalékánál, de egy-két éve (miután megtaláltam az eredeti bakelit lemezes felvételt digitálisan is) a Kormorán: Betlehemi királyok című dalát énekeljük el.
És ami minden évben kihagyhatatlan: az a Hull a pelyhes. Diós bejgli morzsák között, szaloncukor papírt arrébb lökdösve, kívülről fújva a poénokat, de akkor is.
Mifelénk így telik a karácsony.
Hajni Facebook oldalát itt találod.
Eszter, az Astrid blog írója:
Kérdésedre, hogy nálunk milyen karácsonyi hagyományok vannak, igazán sokat töprengtem. Vannak karácsonyi hagyományaink? Persze, hogy vannak, hisz minden családban előfordulnak évente olyan ismétlődő rituálék, amelyek elhagyásával hiányérzetünk támadna, ezért minden éven újra és újra megtesszük ugyanazokat. Az én családomban több ilyen hagyomány is előfordul.
Az egyik például az, hogy szentesetén minden évben töltött káposzta a vacsora (sok más finomság mellett természetesen, de ez nélkülözhetetlen) és erre a vacsorára minden éven ugyanazt az étkészletet terítjük fel. Édesanyám nagymamájának öröksége ez, egy gyönyörű szép virágos- kék tányérkészlet, és az ellenség megtévesztéséért mi csupán szilvás tányérnak hívjuk, de ennek más sztorija van.
A másik hagyomány szintén egy tárgyhoz köthető általam. Van egy szív alakú üvegdísz a karácsonyfára. Gyerekkoromtól az a legkedvesebb díszem, annak mindig a fa legszembetűnőbb pontján kell lógnia.
Illetve egy másik, amelyet már tényleg hagyománynak lehet nevezni, hogy megszakítás nélkül 2 évtized óta, december 26-án nagymamáméknál falun töltjük a napot, családi körben.
Egyik hagyományt sem unom és mindegyiket szeretném tovább vinni.
Eszter Facebook oldalát itt találod.
 |
| Felirat hozzáadása |
Ági, a Cinnamon 4x blog szerzője:
A szenteste nálunk ugyanúgy zajlott, mint mindenki másnál. Gyertyagyújtás a karácsonyfán, csillagszóró az udvaron, ajándékozás, és finom vacsora. Legtöbbször halászlé, és a hozzá dukáló rántott ponty. Vacsora után tilos volt az asztalt “rendbetenni”, kötelező volt otthagyni az ünnepi terítőt, és az összes morzsát.Édesapám gyertyát is gyújtott azoknak a szeretteinknek az emlékére, akik már nem lehettek velünk. Persze én ilyenkor ki sem mertem tenni a lábam a konyhába, mert borzasztóan féltem a “szellemektől”. A szüleim szerintem még most is őrzik ezt a hagyományt.
A karácsonyi vásárlás nálam általában egy összecsapott tragikomédia. Most az idén jöttem rá, hogy úgyis sok mindent online vásárolok, miért ne jöhetnének az ajándékok is így. Az idén főként Angliából és az USA-ból vásároltam, kozmetikumokat, vitamint, organikus rágcsálnivalót, fűszereket. A különlegesség varázsa, a jó minőség, és az egyediség az, ami miatt ez abszolút jó ötlet, nem is értem, hogy eddig miért nem így csináltam.
Ági Facebook oldalát érdemes követned, itt megteheted.
Orsi, a KissEmese blog írója:
A karácsony nálunk évek óta megszokott forgatókönyv szerint zajlik. 23.-án megfőzök egy hatalmas fazék töltött káposztát, amit aznap este le is meózunk. Szenteste délelőtt apa meg a lányom feldíszítik a fát, én meg sütök. Húst, mert sütit nem tudok.
Nálunk többnyire kókuszgolyóban és gesztenye pürében merül ki a karácsonyi édesség. Délután elmegyünk a kivilágított városba sétálni, s mire hazaérünk, a Jézuska mindig odacsempészi az ajándékokat a fa alá.
Szeretem, ha szól a zene. Szeretek sokat nevetni, társasozni és rengeteg-rengeteg töltött káposztát enni.
Ami mindig az én feladatom, az a szaloncukor felkötözése. Ez még gyerekkoromból hozott szokásom. Imádom csinálni.
Az idén lesz az első olyan karácsony, mikor a kisfiam is aktív résztvevő lesz. Még nem tudom, alakít-e valamit a hagyományainkon. A fát mindenesetre magasabbra tesszük.
A blog Facebook oldalát itt találod.
Köszönöm bloggertársaimnak a titkokat, nagyon kedves emlékek sorakoztak fel előttem is a karácsonyunkról, amikor még gyermekek voltunk, otthon a családi fészekben, s most mi visszük tovább a hagyományokat.
Az életek szépen fűződnek egymásba, és amit magunkkal hozunk azt örökre a lelkünkbe zárjuk.
Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
(Képek: a bejegyzésben szereplő bloggerektől, engedély nélkül felhasználása tilos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése