Ha nem azt mondod, amit hallani akarnak, akkor egyértelműen te vagy a szemét?
Baj, ha kimondom a véleményem? Ha mást akarsz hallani, akkor miért kérdezel, vagy fáj, amit mondok?
Persze, ha nem kérik, mindig megtartom magamnak a véleményem, nem én vagyok a hős-magyar-megmondó-asszony.
Kell a véleményem, a tanácsom, aztán hányszor kapom meg, hogy „Te aztán nyersen őszinte vagy!”
A kedvencem az, ha kérik a véleményem, és aztán, ha az nem tetszik, megkapom, mit és hogyan, milyen szavakkal kellett volna mondanom. Könyörgöm, most engem kérdeztél, vagy a Tihanyi visszhangot?
Persze, csak akkor mondom meg a véleményem, ha azt kéred, s ha fáj az igazság, én arról nem tehetek.
És miért? Mert te kérdeztél, mert ez az én igazságom, az én látószögem, nem a tiéd.
A tiéddel elringathatod a lelked, egy másik bugyorba, hogy megnyugvást találj, vagy felmentvényt adj magadnak.
Köztudottan szigorú vagyok, bár egyben mosolygós és támogató – ezt főleg másoktól hallom magamról, ugyanis, én is szoktam véleményeket kikérni, néhol saját magamról. S ezt meghallva elfogadom, mert én kérdeztem. Van, aki szerint nagyon vajszívű vagyok. Van, aki őszintének, megbízhatónak tart. Másoktól a példakép, és harcos jelzők is elhangoztak már. De voltam én g**i, és k**va is, meg ősanya, és kövér, vagy alacsony, szép, helyes.. és sorolhatnám…
Nyugi, most nem kérek véleményt, így ne is kezdj ez a poszt alatt a szapulásomba. Köszi.
zóval történt velem a minap, hogy valaki valamit elmesélt nekem, most lényegtelen, hogy konkrétan mit, de miután befejezte a mondókáját, én nem mondtam semmit, hiszen csak azt kérte, hogy hallgassam meg őt. Ezt tettem. Aztán rákérdezett, „Mi a véleményed?”
Próbáltam neki finoman mondani az én megérzésem,
az én véleményem, amit ő kérdezett az imént.
Hogy nem kéne, nem lesz neki jó, és megint baj lesz,
ha belemegy abba a szituációba, amiről mesélt.
„Most őszintén!” - hangzott tőle.
"Nem igaz, hogy nem érti, amit mondani szeretnék!" - mérgelődtem magamban, és elmondtam, hogy szerintem ő egy barom, ha belemegy az adott szituációba, amiből, semmi haszna, dolgozhat másokért ismét, mint meg-annyiszor, amire állandóan panaszkodik, és se köszönet, se előny, se fizetség, se hála nem lesz érte. Ideje sem marad semmire, megint veszekedni fog a párjával. Ám, ha mégis elvállalja, és ha őt azok, amiket felsoroltam, nem zavarja, akkor legközelebb nekem ne panaszkodjon, mert én megmondtam előre.
Amit nekem ezért a fejemhez vágott,
illedelmesen meghallgattam, majd közöltem vele,
legközelebb ne kérje a véleményem, a tanácsom,
főként ne a „most őszintén!” mondattal.
Ha fáj az én igazságom, akkor ne kérje, hogy elmondjam,
de megkértem, szenvedjen szépen csendben, mert baromira nem vagyok eztán kíváncsi a mártíromságára.
Ekkor megtudtam, hogy „Bunkó” is vagyok. Sebaj, azért még tükörbe tudok nézni, s aki kérdi a véleményem, a tanácsom, az engem kap, mert engem kérdezett.
Finomkodás ellenére is az „őszintét” akarja, hát ne lepődjön meg, amikor megkapja azt.
Esetleg legközelebb, tegye hozzá, hogy „Mondd, amit hallani akarok, légy szíves!”
... bár én ebben nem vagyok partner.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése