Mosolyogva mentem a villamoshoz, a vezető már épp csukta volna az ajtókat, hogy induljon, de amikor meglátott, megvárt. Örömmel köszöntem meg, majd huppantam az egyik ülésre.
Ne szaladjunk ennyire előre..
A mai nap is rohanással kezdődött, ám a rutinná vált reggeli készülődés, az összecsiszolódás nevében, szuperül ment. Nem kellett sietnünk, sem kapkodnunk. Kellemesen lesétáltunk a villamoshoz, és vidáman indultunk el az oviba.
Útközben lelkendezett picinyem az új lakónkról egy „Húsevő növényről” hatalmas átéléssel, izgalommal a hangjában ecsetelte, hogy Hami (így nevezte el) megette a hangyát, amit tegnap este adtunk neki csipesszel. Azt hiszem Hami főszereplője lesz a családi életünknek, főleg hogy kukacokat, lárvákat is előszeretettel fogyaszt el, így be kell majd szereznem.
Az első gondolatom a hidegrázás volt, aztán úgy fogtam fel, hogy úgyis horgászni szeretne a gyerek az apjával, legalább edzem anya lelkivilágom a kukacok és egyéb gusztustalan élőlények látványával.
Kisfiamtól boldogan váltam el az oviban, ő pedig szaladt a legjobb barátjához, hiszen együtt játszanak naphosszat (kukacrendőrök).
Valahogy a szívemben, és az arcomon is mosollyal sétáltam vissza a megállóba, persze jött egy 41-es villamos, amire általában 20 percet kell várnom, de sebaj!, én mosolyogva vettem tudomásul, hogy ma másik villingerrel megyek. Vár Budafok, a piac, a pékség.
Bevásároltam a piacon, majd a pékségben is. Aztán megcsapta az orromat egy illat – kürtöskalács! Azonnal éreztem, hogy ennem kell, és kértem is egyet, amit nekem sütött ki a nagyon kedves hölgy.
Mosolyogva mentem a villamoshoz, a vezető már épp csukta volna az ajtókat, hogy induljon, de amikor meglátott, megvárt.
Örömmel köszöntem meg, majd huppantam az egyik ülésre.
- Ne lelkesedjen annyira, csak Budafok kocsiszínig megy. – Szólalt meg egy idős néni, kissé meglepődtem, de mosolyom nem konyult le, válaszoltam is azonnal:
- Nekem pont jó, mert Budafok elágazásig megyek csak (kocsiszín előtt egy megálló), és a lelkesedésem semmi sem veheti el, szatyromban forró kürtöskalács, a nap is süt, isteni zöldségeket-gyümölcsöket kaptam. – folytattam lelkesen.
- Akkor csak lelkesedjen kislány, maga úgyis olyan kedves, azt hiszem ragadós. – nyugtázta a néni némi átsuhanó mosolynak látszó valamivel.
Aztán azon kaptam magam, hogy a néni, aki előbb a lelkesedésem csillapítására intett, már valóban mosolyog, mint én. Sőt, beszállt a napi boldogság felfedezésébe egy másik idős néni is:
- Nekem is jó napon van, ma nem fáj semmim!
Mindkettő néni, azt hiszem valami boldogságszelet kapott tőlem, mert mosolyogva köszöntek el, sok szerencsét kívánva, hogy a 41-es villamosom is jöjjön, mert az bizony ritka madár.
És jött. Talán két percet, ha várnom kellett.
Én hiszek abban, ha pozitívan kezdjük látni a világot,
és mosolygunk a napfénybe,
a pillanatnyi örömöknek áldozva az életünkből,
akkor minden szebb lesz.
Én hiszek abban, ha valaki szomorú,
akkor adjunk neki erőt, és mosolyt.
Én hiszek abban, ha valaki elesett,
annak nyúljunk a hóna alá, és támogassuk.
Lehet furamadár vagyok. nem tudom, de egy biztos, ma két néni nem azon bosszankodott tovább, hogy a villamos ki fog állni, és nekik át kell szállniuk, hanem ahogyan én örültem a kürtöskalácsomnak, úgy ők a saját pillanatnyi boldogságuknak.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése