Egy fagyos hétfő is lehet szívmelengető

 

Hétfő, pfúúúúj, utálom! Korán reggel ébredtünk, azaz csak én, mert a gyereket úgy kellett kiénekelnem az ágyból.

És az éneklés alatt most kivételesen nem kínzás értendő, ugyanis mások szerint szép énekhangom van. Bár így jobban belegondolva, lehet azért mondják, hogy mielőbb elégedetten hagyjam abba a nótázást. Szép a hangom és kész. 
Most, hogy kiénekeltem egyetlen kisiskolásom az ágyból, kockás kis pizsamanadrágjában olyan édesen csoszog végig a hosszú folyosón. Ezeket az életképeket igyekszem a retinámba égetni, hogy örökké emlékezhessek rájuk. Na jó, azt hiszem ma is szentimentális vagyok. 

Persze, én vagyok a hibás, no nem a kockás pizsigatyó ügyében - bár azt is én választottam neki-, hanem abban, hogy ki kell énekelnem a gyereket az ágyból. De mit csináljak? Úgy kérte, hogy a Harry Pottert megnézhesse. A titkok kamrája még annyira nem félelmetes, és mégis izgalmas. Tudom, suliidőben korán kell lefeküdni, de 20:45-re már ágyban volt, és kb 5 perc alatt el is aludt. Elégedetten, mint egy nagyfiú, aki filmet nézhetett. Ennyit azt hiszem megengedhetek neki. Már nagyfiú.

Nos, elviharoztunk a suliba, fél nyolc és mi  már a liftben vagyunk. Itt, és most titkos puszit kell nyomjak az arcára - oké, ő mosollyal nyugtázza. Ez reggeli rituálé. Anyai szívemnek meg olyan jól esik. Édes kisbababőrű gyermek még. Titkos puszi a suli lépcső tövében is, hosszan a nyakába szimatolok, hogy magammal vihessem az útra, majd sokáig nézek utána. Átfut az agyamon, hogy vajon tudja-e mennyire szeretem és féltem őt? Látom a magabiztos lépteit, fel az első emeletre, olyan kis ügyes. Végtelenül büszke vagyok rá.
    Még orromban érzem az illatát, de már sietek a busz felé. Auchanba kell mennem. Mosolygok magamban, tuti megint bolondnak néznek az emberek. Sebaj, néhány cuccot kell vegyek otthonra, és ceruzát meg zsírkrétát a rajzpályázatom nyerteseinek. 
Azért nagyon sikeres volt ez az évkezdésem is - nyugtázom magamban, szakadatlan mosollyal az arcomon.
A kasszánál nincs is nagy sor.
- Csak nem hímezni fog? - kérdi a kasszás hölgy, amikor lehúzza a hímzőfonalakat.
- De, de jelmezre kell sárkányt hímezzek, mert ninja lesz a gyerek, és én varrom a jelmezét. 
- Amikor apukám meghalt, akkor hímezni kezdtem - válaszolja a pénztáros hölgy - annyira kikapcsolt. Valamit kellett csinálnom, hiszen folyton rá gondoltam. Sok terítőt hímeztem. Még a ruhákat is. 
- A kézimunka kikapcsol, és egy alkotói dimenzióba visz - válaszolom - Amikor autoimmun beteg lettem, és a halálomon voltam, nem tudtam használni a kezem, elkezdtem gyöngyöt fűzni. Fájt, de az alkotás öröme kikapcsolt, és vitt egyre tovább. 

Kellemes élmény, egy mosolygós, kedves pénztárossal találkozni. Olyan jó meleg volt a Savoya Parkban, hogy szinte metszett a hideg, amikor kiléptem. Konkrétan kockára fagyok - kúszik a bőröm alá is vacogás.  
Villamos persze nincsen bent, sietősen lépdelek a busz felé. Két busz is áll bent.

- Jó reggelt! Ön indul hamarabb a Városház térre? - kérdezem, arcomra fagyott mosollyal.
- Talán 1-2 perc van köztünk, csókolom. Szálljon fel, és üljön le kislány, befűtök magának. Látom megfagyott szinte. 
Komolyan mondom ez a kislány megszólítás, kimondottan jól esik. Pont tegnap agonizáltam, hogy 39 leszek a nyáron, és ma kislány vagyok. Közben valóban befűt nekem a sofőr, hihetetlen melegség jár át, jóleső. Egyedül utazok, nincs senki más a buszon. Milyen rendes ember, egy utasárt befűt. 

    A Városház téren sem lett melegebb, sietek a Postára, senki sincsen előttem. Hihetetlen, hogy hétfő van. -3 fokot mutat a telefonom, utálom a hétfőt, mint Garfield, és most mégis szívmelengető ez a fagyos hétfő. 
A saját fűtött busz melegét egészen hazáig viszem magammal, pedig megjártam a Postát. A szomszéd néni derékig kihajolva rázza a terítőt, ujjatlanban. Rossz ránéznem, fagy van.
Kedves mosolygós köszönés után, ha lehet, még sietősebben vágtázok a kapu felé. Ma nem mérgelődök azon sem, hogy "Melyik barom találta ki, hogy hatalmas félkört tegyen meg az, aki a kapuhoz akar jutni."
    Mentő áll a ház mellett, villog - remélem jól vagy, bárki is legyél - suhan át a gondolattá formálódott jókívánság.
Hiszek az ilyen kívánságokban, a jóban is és a rosszban is. Igyekszem jónak lenni, szerintem a kisfiam miatt lettem jobb ember, de erről majd máskor mesélek. 

Közben hazaérek, és Dóri a Füles Odú blog szerzője rajzolt nekem egy igazi hétfői PinkAnyut. 

Azt hiszem, már megvolt a karácsony az újév, meg minden, ideje volna a plusz 10-15 fokoknak, és a napsütésnek. Nem?

 

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést!

Puszi: PinkAnyu

 

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
 
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
 
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

  

 

Képek forrása: nyitókép xabay.com, a rózsaszín bagoly a Füles Odú blog szerzőjének sk rajza