Amerre nézek, mindenhol minden azt sugallja, hogy megvásárolható az ünnep. Pedig én úgy érzem egészen pici korom óta, hogy az ünnep vagy bennünk lakik...
... vagy nincs is.
Azt, hogy a boltok polcain október végén rám kacsintanak a Mikicsokik már megszoktam. Sőt, meg is értem a marketing értékét, és abba is belegondolok, hogy sokan örülnek, mert így apránként 2-3 fizetésből és családi pótlékból meg tudják venni a csokit, szaloncukrot, esetleg az ajándékokat is.
Nem tartom kimondottan ünneprombolónak, vagy hangulatgyilkosnak. Meglepett idén egy picit, az első napon amikor rám kacsintott a Rudolf, meg a Télapó, de van rá magyarázat. El is fogadom, nem vagyok vaskalapos. Karácsony imádóként, pedig elárulom, hogy most is, ebben a minutában a Christmas Radio Online szól nálam. Igen, már bő két hete.
Sajnos azt tapasztalom, hogy a "Dzsingóbelsz"-láz valami ajándékozási kényszerbe csapott át. A "vegyél hasznos ajándékot", egyre jobban kiszorítja az érzéseket, a személyes intim mivoltát az ünnepi hangulatnak. Sőt, a csórónak utalványokat veszünk a kasszánál, mert hát úgysincs "manija", és jó lesz neki, keveset keres szegénykém...
Mézi, tudod a mézeskalács figura, a mai mézes-mázos bájvigyoros világban elbújhat cukiságával a sunyiba. A sok adni akarás, és kinek-mit közben, elfelejtjük a személyes értékeket. Azt, hogy miről szól az adventi időszak, és a karácsony, mint ünnep. Azt, hogy egy akármilyen ünnep mi a túróról is szól. És direkte nem azt írom, hogy kell-kellene-kelljen..., ugyanis ez már más szájízt ad, az ünnepnek.
Az ünnep fogalma, az hogy miként éled meg, mi az értékrendszered, ez mind alakítja a te és a környezetezed kapcsolatát a nagyvilággal, és magával az ünneppel.
Lehet, hogy én valóban rosszul vagyok összerakva, elismerem. Ám azt mondom, hogy amíg van mit adnom, mérhetetlenül gazdag vagyok. És nem a toronyóra-lánccal, amit adni tudok, és szeretnék, hanem egy mosoly, egy ölelés, egy kedves szó, egy átviccelt esküvő, egy "meghallgatlak téged" .. Szóval, nem anyagi oldala van az én szememben a gazdagságnak.
A mai "Dzsingóbelsz-lázzal" sokakat lehetne diagnosztizálni, a kényszer ajándékozásból pedig nagyon gyorsan kigyógyítani. Úgy gondolom, ez maga az emberiség rákfenéje, ez a kényszeresség, ez az anyagiakhoz mérés, az anyagiakkal való szeretet és elismerés kifejezése, ennek a ráerőltetése egy ünnepre. Egy bármilyen ünnepre.
A minap rácsodálkoztam, a pékségben egy elcsípett párbeszédre:
- Annyi meghívót rendel ahány embert meghív a szalagavatójára!
- ... és ilyenkor szoktak adni valamit? Virágot...?
- Ajándékutalványt kb 10-15 ezerért, meg okoskütyüt! Ma már ezt kell adni!
- És ballagásra akkor mit kap majd?
- Hát valami nagyobbat, és érettségire is!
Azt hittem menten elájulok. Hogy az az ótvaros**@&#~! meg a rézangyalát! Mi vaaaaan?
A következő pofon, hogy az ismerősöm mesélte, hogy az SZMK-s anyuka szerint "tabletet kéne venni az óvónéninek!", hozzáteszem két éve azt hallgatom ettől az ismerősömtől, hogy az egész csoport mennyire rühelli a T. Óvónénit.
És akkor megtudtam, hogy a tanító nénik ajándékutalvánnyal vannak karácsonykor fizetés kiegészítve... No comment..
Megmondom őszintén, én biztos hülye vagyok, vagy maradi, vagy egyszerűen gyártási hibás, de én a családot szoktam ajándékozni, mert a karácsony a család ünnepe. Jah, persze, már a "Dzsingóbelsz-láz" már a "szeretet ünnepének" nevezi csak. És ugye szeretjük a portás bácsit, a takarító nénit, a tanító nénit, a konyhás néniket, és a zebránál reggelente ránk köszönő Közteres bácsit is. Hoppácska, dobjunk össze pénzben megfogható ajándékra, de lázban, és íziben!
Mit sem törődve azokkal, akik esetleg a villanyszámlát nem fizetik be, hogy ne kelljen szégyenkezni a gyermekünknek adott közösség előtt, hogy azt a 2-5 ezer Forintot mindenki kibírja ugyebár?!
Amíg gyermekek karácsonyi álmai egy-egy doboz lego és ezt a család nem engedheti meg magának, mert eldöntheti eszik, számlát fizet, vagy ajándékoz, addig nem kéne mindenáron ajándékokkal kényszeredetten bombázni úton útfélen mindenkit. ...mert úgy illik, és az ünneppel, s annak valós értékével mit sem törődve.
Elárulom, a gyermekek álom lego-i mindössze 4-5 ezer Forintos összegek... Ugye, nem is nagy összeg? Nekik mégis a mindent jelenti.
Én magam elhatároztam, hogy általam készített ajándékokkal fogok kedveskedni a családtagjaimnak, a hozzám közelállóknak. Legyen az mézeskalács, apró személyes dísztárgy, használati eszköz.
Természetesen nem vagyok szent, így a kisfiam megkapja az áhított ajándékot, amit már nyáron megírt a "Jézuskának".
ne érts félre, nem állítom habzó véres szájjal, hogy csak a kézzel gyártott kreatív, vagy akármilyen ajándék, az igazi ajándék. Nem, hiszen én magam is vásárolok a gyermekemnek ajándékot, a férjemnek határidő naplót.
Én magam azt mondom, az értékrendet tartsuk helyes sorrendben, és ne az anyagiakra helyezzük a karácsonyi "csúcsdíszt", de ezt bármelyik ünnepre igaznak találom.
 |
| A Szabadság vezeti a népet (1830) Kép forrása |
Végül Delacroix emlékezetes festményét idézve, kissé szégyenlősen ugyan, de szakadt reményeim rongyaiba burkolózva, jobb keblen fedetlenül, kezemben az ünnepet szimbolizáló fenyőággal, a már harcukban elhullottakon, piros szalaggal derekamon, mezítlábasan kiállok az ünnepért, azért, amit én érzek az ünnepben, a "Dzsingóbelsz-lázasokkal" szembeszállva.
Békés és boldog ünnepvárást kívánok mindenkinek, ebben a pénzzel fertőzött világban mindenkinek.
Neked mi a véleményed?
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést!
Puszi: PinkAnyu
Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.
Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU
A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK
Képek forrása: Pixabay.com és Wikipedia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése