Tényleg baj az, ha túl engedékeny vagyok?

Mindig azt mondta az anyukám: Ne azt nézd mit mondanak, hanem, hogy ki mondja. Ez nagy igazság.

Persze, most nem lerúgni akarom magamról más kritikáját, eszem ágában sincsen. Lehet némileg igaza is van az illetőnek, aki "gyengekezűnek" titulált. 
Pedig, én úgy érzem, hogy tényleg nem vagyok túl engedékeny.

Oké, előfordul, hogy önmagunkat vagy viselkedésünket nem helyesen ítéljük meg. Ezt aláírom. Igen ám, de én inkább túl szigorúnak érzem magam, ugyanis előfordul, hogy rendet kell tennie a gyereknek, vagy meg kell, hogy egye az ebédet - ami éppenséggel a kedvence, és ő kérte annak elkészítését.
Sőt, nem hagyom a csúnya beszédet sem. A "Ne figyelj oda, és ne is halld meg, majd abbahagyja, ha látja, hogy nem érdekes!" - tanács nem jött be. Mondhatni vasszigorral lépek fel. Bevezettem a "Csúnyabeszéd-Kassza"-t
Amikor pedig ez hatástalannak tűnt, és elfogyott a kis pénze, mert mind a kasszában landolt, akkor a kisautóit kellett, hogy egy cipős dobozba tegye. 

Ugye, milyen kegyetlen vagyok? Nem is vagyok gyengekezű, meg engedékeny. Amúgy megsúgom: bevált. 

Igazság szerint, lehetnék szigorúbb, akár agyon is üthetném néha... Persze, nem tenném, és nem is vagyok híve annak, hogy tettleg vagy szavakkal bántsuk a gyermekünket (vagy úgy általában egy gyermeket).

De mondd csak, azért egy-két jól irányzott anyai pofon belefér a nevelésbe? Vagy, ha sosem szólok szigorúan, jó anya leszek? És ha mindent megkap, az jót tesz neki?  
Nem vagyok nevelés guru, és nem is fogom én, innét a kis asztalom mellől, megmondani neked a tutit, hogy hogyan kell csinálni. 

Azt elhiheted nekem,
ha már felvetődik benned a kérdés,
hogy vajon jól csinálod, ezt a fránya gyereknevelést,
és nem vétesz e sok hibát - akkor jól csinálod.
Ugyanis, ha az ember felteszi magában a kérdéseit,
és keresi rá a válaszokat,
visszapörgeti az eseményeket,
hogy mit mondott vagy tett,
már megkérdőjelezi saját magát.
És ez jó.
Mert minden kérdésre ott lapul egy válasz, ott bent.

 

A címben feltett kérdésre a válaszom: nem, nem baj. S miért? 
- Ő az én gyerekem, az én felelősségem.
- Én ismerem őt a legjobban, s ő ismer engem a világon a legjobban (oké, meg anyukámék.. de ez  más tészta)
- Mert neked, aki csak részleteket láthatsz az életünkből, nincsen jogod ilyen kérdést formálni felém. Én sem teszem ezt veled.
- És végül, de nem utolsó sorban, én alakítottam ki kezdetektől a tűrésvonalakat, hogy mit "szabad" , és mit "nem szabad". 

Szóval, ha nem szólok rá a gyermekemre (persze, nem valami neveletlenség miatt, vagy ilyesmi), azt mi tudjuk a legjobban, hogy miért van. Ugyanis, én ránézek, és egy nézésből is tudja, hogy mit lehet, és mit nem. 

  

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést.

Puszi: PinkAnyu

Ha tetszett ez a bejegyzés oszd meg másokkal is.

Stresszes vagy? Kapcsolódj ki! Kvízeket, fejtörőket itt találsz: TESZTEK, KVÍZEK

Blogom friss, naprakész Facebook oldala: PINKANYU

A Facebook legpozitívabb csoportja: POZITÍVAN ÉLŐK

 Képek: Pixabay