
Hétfő, pfúúúúj, utálom! Korán reggel ébredtünk, azaz csak én, mert a gyereket úgy kellett kiénekelnem az ágyból.

Hétfő, pfúúúúj, utálom! Korán reggel ébredtünk, azaz csak én, mert a gyereket úgy kellett kiénekelnem az ágyból.

Amerre nézek, mindenhol minden azt sugallja, hogy megvásárolható az ünnep. Pedig én úgy érzem egészen pici korom óta, hogy az ünnep vagy bennünk lakik...

Ugye te is sokszor álmodozol ilyesmikről? Hogy az éppen olvasni tanuló gyermeked, beleszeressen egy mesekönyvbe, és olvasni akarjon. Elárulom, ez nem álom, ez a valóság. Melyik ez a mesekönyv? Elmesélem.
Mindig azt mondom, ki kell élvezni a pillanatot, mert a "most" lesz a múlt, amire emlékezni fogunk, míg élünk. Ez így is van...
Egyszerű letisztult, és egyben cuki, de a legjobb ebben az őszi kopogtatóban az, hogy bárki elkészítheti, akár egy gyerek, egy antikreativ vagy akár te is...
Néha úgy érzem, valami kakukk madár vagyok. Sokszor vagyok úgy, hogy jó volna ez meg az, vagy amaz (mondjuk toronyóra lánccal), de néhanapján megállok egy-egy pillanatra, és elgondolkozom.

Alig vártam hogy leérjünk! Megszabaduljunk a hangos várostól, és a csend, béke, nyugalom színterére léphessünk.
Sokszor azon kapom magam, hogy mosolygok. Csak úgy, látszólag különösebb ok nélkül.