Az ember azt gondolná, hogy nincs szüksége motivációra annak, aki (bármiben is) hisz.
Pedig van.. Kell, hogy erőt merítsen a hitéhez.

"Anyuka meg fogja szokni, meglátja..." - gondoltam a gyerek majd beszokik, és minden oké lesz, így értik az óvónénik...

Magam előtt látom a látogatóba érkező, kivétel nélkül síró rokonaink fájdalmas tekintetét, tisztán hallom, ahogy az ügyeletes doktornő, sztetoszkópját Levike mellkasához szorítva... könnyes szemmel, elcsukló hangján csendben megszólal...

Az, hogy felelősek vagyunk a gyermekünk lelki fejlődéséért, az egyértelmű. Ám azt tudod-e, hogy a szülő lelkiállapota nagyban befolyásolja a gyermeke lelkivilágát?

Dr. Vekerdy Tamás gondolatával egyetértek, ezért is osztom meg. Nagy tisztelője vagyok a Tanár Úrnak, s mint felelős anya, az írástanítás a "biztos és laza ceruzafogás" megnevezések szöget ütöttek a fejembe... és épp szembejött velem egyik friss posztja a Facebook-on.

Ricsi súlyos és markáns tünetekkel élő, nem beszélő autista fiú, számára a képekkel történő kommunikálás jelenti a világot.
Egy szülinapi képeslappal te is elhozhatod neki a világot jelentő kommunikációt.

Furamód többször hallottam már ezt a mondatot (többnyire) idősebb ismerőseimtől, ha a gyerek (unoka) örökölni akar, nyissa rá az ajtót a (nagy)szülőre.
Sokszor azon kapom magam, hogy mosolygok. Csak úgy, látszólag különösebb ok nélkül.